A napokban adott ki a NAV Központi Irányítása állásfoglalást három származással kapcsolatos kérdésünkre.
A 6000 eurós értékhatár több kontextusban is előkerül, mind az Uniós Vámkódex végrehajtási rendeletében, mind a szabad kereskedelmi megállapodásokban. 6000 EUR értékhatár alatt ugyanis bármely exportőr igazolhat származást számlanyilatkozaton, vagy GSP országok esetében származásmegjelölő nyilatkozaton. Azonban arra vonatkozóan többféle megfogalmazást találhatunk az UVK-ban, hogy ez a 6000 EUR egy szállítmányra, vagy az egy szállítmányon belül található azon termékekre vonatkozik, amelyekre származást igazoltunk.
A NAV KI állásfoglalása értelmében a 6000 EUR értékhatár minden esetben az adott szállítmányban található származó termékek összértékére vonatkozik.
Gyakran találkozunk olyan preferenciális származási igazolással (EUR.1, számlanyilatkozat), ahol egy harmadik országos fél igazol Európai Uniós származást. Ez például abban az esetben fordulhat elő, ha egy EU-s gazdálkodó eladja és kiszállítja a terméket egy harmadik országos gazdálkodónak, aki azt újra továbbértékesíti egy (másik) EU-s gazdálkodónak, így az áru visszakerül Európába.
Az állásfoglalás szerint a harmadik országos fél néhány speciális esettől eltekintve (EGK-Svájc megállapodás a feldolgozott mezőgazdasági termékekről) nem igazolhat EU származást, és a termékeket nem lehet kedvezményes vámtétellel szabadforgalomba helyezni.
Ilyen esetben az áru normál, erga omnes vámtétellel, vagy tértiáruként vámkezelendő az EU-ba történő visszaszállításkor, de semmi esetre sem vehető igénybe preferenciális kedvezmény.
Harmadik kérdésünk a származás igazolására vonatkozott láncügyletek esetén. Tehát például egy magyar gyártó értékesíti a termékét a svájci anyacégnek, aki azt továbbértékesíti mexikói vevőjének. Az áru Magyarországról közvetlenül Mexikóba megy, és a szállítmány mellé a svájci-mexikói számlát csatolják. Kérdésünk arra vonatkozott, hogy ilyen esetben miként kell a számlanyilatkozatot feltüntetni?
Ebben az esetben az exportőr a magyar gazdálkodó lesz, aki számlanyilatkozatát olyan kereskedelmi okmányra nyomtathatja rá (a svájci számlára nem lehetséges), amely megfelel a következő kritériumoknak:
- az exportáló fél területén állítják ki;
- az érintett termék azonosítására alkalmas, kellően részletezett leírást tartalmaz;
- az exportőr személyét egyértelműen azonosítja.
Ilyen okmány lehet tehát a packing list, vagy a fuvarlevél is.
Exportőr pedig valamelyik fél (példánkban EU/Mexikó) területén letelepedett gazdálkodó lehet, akinek késznek kell lennie arra, hogy az exportáló ország vámhatóságának kérelmére bármikor bemutassa az érintő termék származásának alátámasztásául szolgáló okmányokat.
Gombás Otília
