25 éves a J&J Center Kft.

Egy soha, sehol el nem mondott, el nem hangzott, „Ünnepi köszöntő”!

Tisztelt Tulajdonosok, Munkatársaim, Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Egybegyűltek!

 

„Viribus unitis „– „Egyesült erővel”

I. Ferenc József császár és király jelmondatával szeretném köszönteni az idén 25. éves J&J Center Kft.-t az ezen ünnepi alkalomból megjelent tulajdonosait, dolgozóit, a tisztelt meghívottakat.
Külön öröm számomra, hogy a nagyszámú jelenlévő előtt áll módomban röviden ismertetni cégünk történetét, bemutatni az alapításkori magyarországi eseményeket, az alapítót, a vámszakmát benne cégünk vámügyintézési tevékenységét, jövőjét.

“Az Élet 10%-a, ami veled történik, és 90%-a, ahogyan reagálsz a történésekre.”
(John C. Maxwell skót matematikus-fizikus)

 

  1. Ki merne vállalkozni arra, hogy számba vegye negyedszázad, majdnem fél emberöltő gondjait, nekifeszüléseit?
  2. Milyen mértékegységben kellene és lehetne mérni ezt?
  3. Jutott-e és mennyi idő a kézfogásra, a gondok ráncainak kisimítására?
  4. Sikerült-e örömben, bánatban együtt érezni? A magányosokhoz társul szegődni?
  5. Könnyeket letörölni? Együtt kacagni? Csüggedőket felrázni?
  6. Sikerült-e elhitetni, hogy az élet csak szeretet révén lehet boldogulásunk színtere?
  7. Az alapító, a később érkező társak emberségéből mind ezekre futotta-e, hitvallásuk maradéktalanul teljesült-e?

 

Negyedszázad telt el!
Adassék meg a tisztelet a céget alapítónak!
Az Ő és a nyomában érkezett tulajdonosok szellemisége a korábbi generációk szakmai tudása alakította ilyenné a céget.

“Vezető az legyen, ki dicséretért nem liheg, szidástól nem fél, dicsőséget nem halmoz, hírnevet nem hajszol, jutalma a legnagyobb: a társak sikere.” (John Heider író)

 

Tisztelt Hölgyeim, Uraim!

A vámügyintézés Magyarországon deklaráltan 1867-től, a kiegyezés évétől önálló, szakmaként van jelen. Kijelenthetjük, hogy nagy múltra, tradíciókra tekint vissza.

Kiegyezés

Az 1867-es Kiegyezéskor közös vámjogi szabályozást is tartalmazó egyezménnyel vámunió jött létre Magyarország és Ausztria között. A vámunió, melyet 1867 és 1919 között öt alkalommal újítottak meg lényegében, az I. Világháború elvesztésével ért véget.

A vámközreműködés Magyarországon a kiegyezést követő gazdasági fellendüléstől kezdődően széles körben igényelt, elismert, közmegbecsülésnek örvendő szakmává vált.
Művelői elsősorban osztrák, német tulajdonú, mind a mai napig az Európai és a hazai szállítmányozói piacot meghatározó speditőr cégek és a későbbiekben a tőlük elsajátított tudáson, szakmai kultúrán felnevelkedő hazai fuvarozó- és szállítmányozó vállalatokban, kereskedő cégekben dolgozó vámügyeket intéző alkalmazottak, illetve a kor szokása szerint az úgynevezett táskás speditőrök voltak.

Első világháború után

Az elsővilágháború után a politikai helyzet stabilitásának helyreállításával az akkori kormány haladéktalanul, még 1920-ban megkezdte a vámszaki reformok előmunkálatait.
Az országgyűlés falai között a Főrendiházi teremben hirdették ki az 1924. évi XIX. és a XXI. Törvénycikket az első magyar vám és vámtarifa törvényt. E két törvény fejlett szabályozási technikájával a kor Európájában mintaértékűnek számított.

A vámtörvény először fogalmazott meg a vámkezelést kérő ügyfelekre, a közreműködőkre, a hivatásszerű vámközvetítésre és a vámügynökségekre vonatkozóan modern rendelkezéseket:
„Az árubevallás adására illetékes ügyfél, meghatalmazott útján is adhat árubevallást”
„A vámkezelés hivatásszerű közvetítésére, a központi vámigazgatóság engedélye szükséges.” Állt a vámtörvényben.
Ezeknek a törvényeknek életképességét jelzi, hogy 27 éven keresztül, 1951-ig hatályban voltak.
A rendszerváltás előtt a külkereskedelmi, fuvarozó- és szállítmányozó vállaltok vámosztályain, vámcsoportjaiban szakmailag erős vámmunka folyt.

Rendszerváltás

A rendszerváltáskor a külkereskedelem állami monopóliumának felbomlásakor ezekből, a szervezetekből kikerült szakemberekből és tanítványaikból alakultak a vámkezeléssel főtevékenységként foglalkozó kisebb, nagyobb vállalkozások, vámügynökségek, vámudvarok.
A szállítmányozóknál foglalkoztatott vámszakemberek mellett ekkor már szépszámmal mutatkozott igény az exportőr, importőr, termelő és gyártó cégeknél dolgozó vállalati vámszakemberekre is.

Az alapító

Ebben az időszakban 1990-től kezdve kezdett a cégünket alapító, Tüske Péterné, Ibolya a vámszakmában vállalkozóként dolgozni.
Ibolya a rendszerváltást követően egyéni majd társas vállalkozó:

  •   Először egyéni vállalkozó vámkezelő lett.
  •   Utána Tüske Bt – vámügyintézésre szakosodott vállalkozás, széles ügyfélkörrel.
  •   Majd megalakul a Tüske – Sipos Kft elsősorban nagy cégek részére végzett vám és jövedéki tanácsadásra, vámügyintézésre.
  •   Párhuzamosan Ibolya az Avanti Magyarország jövedéki szakértője is.

Ibolya ekkora már magasan felkészült szakember, széles látókörrel, közösségi gondolkodással.

Magyar Vámügyi Kamara = Magyar Vámügyi Szövetség

Amikor a korábban felsorolt, vámtevékenységet folytatók részéről megfogalmazódott 1993-ban az igény arra, hogy szakmai kultúrájukat, szakmai érdekeiket szervezett formában ápolják, érvényesítsék megalapították akkori nevén a Magyar Vámügyi Kamarát, jelenlegi nevén a Magyar Vámügyi Szövetséget, az MVSZ-t. Ibolya a szervezet alapító tagja és a szervezet első elnökségének tagja lett.
A Kamara már 1993 februárjában aktívan kapcsolódott be a hazai jogalkotási folyamatba.
Az akkor előkészítés alatt álló Vámtörvény első változatának kézhezvételétől kezdve önálló javaslatokkal véleményezte a tervezetet, melyek beépültek a hatályba, lépő törvénybe.

1994 februárjában a Vámügyi Szövetség felismerve a nemzetközi váméletbe való bekapcsolódás szükségességét kérte felvételét a Vámügynökségek nemzetközi Szervezetének, az IFCBA-nak (International Federation of Customs Broker Association) a tagjai közé.

1995 novemberében Egerben kerül megrendezésre az első Országos Vámkonferencia Ibolya aktív szervezeti tevékenységének köszönhetően, így Ő vált az Egri vámnapok megálmodójává, alakítójává. Többek között azért is vált nevezetessé ez a dátum, mert több éves szakmai munka sikereként a rendezvény ideje alatt fogadta el a parlament a második magyar vámtörvényt.
Az egri konferencia 1995 óta napjainkig, tradíciót teremtve, minden évben két alkalommal, ősszel és tavasszal kerül megrendezésre széles nemzetközi szakmai részvétel mellett.
A szövetség 1998 óta alapító tagként, aktívan részt vesz a Pénzügyminisztérium vezetése által létrehozott – vám és a nemzetközi kereskedelemhez kapcsolódó jogszabályok előkészítését segítő – Vámtanács munkájában.

1994 január-ban megalakul a J&J Center Kft

A J&J Center Kft. tulajdonosi köre, Ibolya és barátai, Ibolya vezetésével hamar felismerték a kilencvenes évek közepén a vámtörvény létrejöttével, illetve Magyarország Európához történő szervezett formájú közeledésének hatására kialakult szakmai igényeket és tudatos lépésekkel a nagyvállalatok részére történő minőségi vámközreműködés felé nyitottak.
Ez juttatta el a céget komoly szakmai sikerek eléréséhez, gyors létszám és feladatnövekedéshez.
A szolgáltatási kihívásoknak való megfelelés sok innovatív megoldás bevezetéséhez vezetett. Mindezeket elsőként, egyszerűsített eljárások keretrében komoly számítástechnikai újításokkal megtámogatva alkalmazta cégünk.
Így váltunk a vámszakmában megkerülhetetlen szakmai szereplővé.

Uniós csatlakozás hatásai

2003-ban felismerve az EU csatlakozás következtében, a szállítmányozói és a vám szakma résztvevőire váró kedvezőtlen hatásokat, kezdeményezői és aktív résztvevői voltunk- a korábban sohasem tapasztalt széles szakmai érdekeket egységesen tömörítő és azt eredményesen képviselő – Magyar Szállítmányozók és Vámügynökök Konföderatív Tanácsának.

Én, Tüske Péter, társtulajdonosként 2000-től csatlakoztam a céghez. Először az MVSZ elnökeként előbb főtitkára, majd elnöke voltam a Konföderatív Tanácsnak.
2003-ban a csatlakozás kedvezőtlen hatásait enyhítő állami támogatások, pályázatok előkészítése, benyújtása, valamint a nemzeti vámtörvény alapján végzett eljárások lezárása, az átmenetet megfelelően biztosító végrehajtási szabályok kidolgozása adta a munka érdemi tartalmát.

Milyen döntéseket hoztunk ebben a helyzetben és az átmeneti időszakban?

  • Cégünknek komoly stratégiai döntéseket kellett meghoznia

Hogyan kezeljük a csatlakozás átmenetének komoly kihívásait?

A szakmában egyedi megoldást választott a cég vezetése.

Mi nem a hierarchia tetején álló, jól megfizetett, amúgy vitamentesen jól felkészült középvezetőinket, munkatársainkat küldtük el, hanem a konkurenciától eltérően, pont őket tartottuk meg.
A népes szakállományunkat pedig több lépcsőben, elcsúsztatva építettük le mindig figyelve a meglévő feladataink minőségi teljesítésére is.

Jól kezeltük azt a paradox helyzetet is, hogy a csatlakozást megelőző évben a nagyvállalati kör a szokásos mennyiségek többszörösét importálta, felkészülve a csatlakozás utáni időszak nehézségeire és így soha nem látott forgalmi növekedést produkált.
Erre reagálva a szükséges létszámnövekedést, határozott idejű munkaszerződésekkel kezeltük

  •   2004. az EU-s csatlakozás, a vámszakma fekete éve volt

Gyorsított ütemű felkészülés mellett, a napi feladatokat április 30-ig változatlan létszámmal, a régi szabályok szerint, majd a leépítések problémájától terhelten május 1-től, a korábban nem ismert feladatokat, az új előírások alapján a forgalom akadályoztatása nélkül végeztük el.

Az átállás az új szabályokra, még előzetes felkészülés mellett is egyik napról a másikra történt.
Az év első felében nagyszámú át- és felkészítő képzést szerveztünk és készítettük fel a meghatározó munkatársainkat a közösségi ismeretekre.
Még ezen, problémákkal terhelt időszakban is a korábban felsorolt tényeken túl hatékony szakmai érdekképviselettel vettünk részt a Közösségi Vámkódex nemzeti végrehajtási szabályainak véglegesítésében, illetve a vámhatósági gyakorlat optimálisabbá tételében.

Mindeközben meg kellett küzdenünk a cég létszámának stabilizálása problémájával is.
Sajnálattal éltük meg, hogy a hasonló méretű vámügynökségek szinte kivétel nélkül eltűntek a piacról.
A szolgáltatói szakma úgy létszámában, azon belül a szakképzett munkaerő számában, képzettségében óriási károkat szenvedett.

  •   Következetes szakmai tanulás

2005 a módszeres szakmai felkészülés és a Közösségi Vámkódex alapoktól való elsajátításának éve volt.
Az ügyfelek munkáját akadályozó jogszabályi előírások és a helytelen jogalkalmazási gyakorlat megszüntetésére gazdálkodói javaslatokat készítettünk.
A Nemzeti Vámstratégia alapjainak, prioritásainak kidolgozásához hozzákezdtünk.

Négy nagy logisztikai szervezet és az MVSZ részvételével 2006. március 21-én megalakult a Logisztikai Egyeztető Forum (LEF).
A vámszakmai tevékenységet folytató cégek így a mi cégünk is kinyilvánították, hogy tagjaik tartózkodnak minden korrupt, etikátlan és jogellenes magatartástól.
Vállaltuk, olyan közös etikai kódex kidolgozását, amely közérthetően tartalmazza a szakma viselkedési szabályait.

  • Folyamatos fejlődés és növekedés 

2007-től hozzáláttunk a vámszakmai tevékenység nemzetközi kereskedelemben, logisztikai folyamatokban betöltött tényleges helyének, szerepének újra gondolásához.
Megállapítottuk, hogy az ellátási lánc megfelelő színvonalú, biztonságos működtetésében fontos szerepet tölt be a jól megválasztott és alkalmazott vámgyakorlat.

A vám a logisztikai folyamatok, a logisztika része.

A logisztikai szervezetekkel szorosan együttműködve részt vettünk, a középtávú tematikus, kormányzati szakstratégia a Magyar Logisztikai Stratégia kidolgozásában. A szolgáltatói feladatok összetettebbé váltak, a szakemberek, a szolgáltatók számára új lehetőségek nyíltak.

A forgalom örvendetesen évről évre emelkedik, és ma már meghaladja a csatlakozás előtti utolsó teljes év forgalmát, sőt egyes forgalmi ágakban, többszörösére nőt.Nem igazolódtak be a vám, a vámfeladatok fokozatos leépülésével kapcsolatos előzetes vélemények, aggodalmak.

Cégünk jól alkalmazkodott a szakmai változásokhoz az ügyféli igényekhez.
A 2008-as válsággal összefüggő megtorpanást követően ismét tudatosan építkezünk, keressük az új kihívásokat, megfelelünk a modern kereskedelmi igényeknek.

Jól kezeljük a megváltozott munkaerőpiac új kihívásait.

Megfelelő szakmai műhelyként képezzük, gondozzuk, illesztjük be a fiatal tehetségeket. Tesszük ezt úgy is, hogy az újak beillesztése időnként nagyon komoly kihívásokat, többletmunkát és leterhelést okoz a régebb óta a cégnél dolgozóknak.

Engedjék meg, hogy ünnepi gondolataim zárásaként egy háromgenerációs, lányom szakmába történt aktív bekapcsolódásával, ma már négygenerációs vámmal, adókkal foglalkozó család egyik tagjaként, – 1972-től, 47 év szakmában eltöltött idővel a hátam mögött -, vállalkozzak arra, hogy munkánkat

 „egy szép, de egyben gyötrelmes, kellően összetett és rendkívül alapos szaktudást, igénylő hivatásként határozzam meg.” 

 Megkerülhetetlen tény, hogy a vám, adószakmai, vámügynökségi munka Magyarországon 152 éve önálló szakma! 

Megállapítható, hogy a vám ma Magyarországon, Európában és a világban is, egy elő, létező, fejlődő, tovább élő szakma.

Művelőit elkötelezettség, tradíció, folytonosság, valamint optimizmus jellemzi.

 

Mi a J&J Center Kft tulajdonosai a szakmai tradíciók folytatóinak tekintjük magunkat és tudásunkhoz, tehetségünkhöz mérten szolgáljuk szeretett szakmánk fennmaradását, és a modern kereskedelmi viszonyok közötti fejlődését.

Kívánok Önöknek a munkájukhoz sok sikert, erőt, egészséget.

A J&J Center Kft-nek pedig újabb sikerekben gazdag további legalább 25 esztendőt.

 

 

Fogadják és olvassák még az alábbiakat!

„Gondolatok a jövőhöz 25 év távlatából…

Pár gondolat a magyarországi „Családi vállalkozások” helyzetéről:

Az utódlás folyamata Magyarországon sem magától értetődő!

A rendszerváltáskor létrehozott sikeres családi vállalatok alapítói a közeljövőben kell, hogy átadják cégük irányítását a következő generációnak. Ez a folyamat a nemzetközi tapasztalatok alapján három esetből kétszer akár a vállalat teljes csődjével is végződhet.
Magyarországon a tömeges sikertelenség komoly társadalmi-gazdasági kockázatot is hordoz, hiszen az érintett cégek adják a hazai vállalkozások több mint 70 százalékát, és foglalkoztatják az alkalmazottak csaknem 60 százalékát.

A generációváltás előtt álló családi vállalatok tulajdonos-vezetői a felmérés szerint jellemzően nem gondolnak cégük eladására, nem veszik számításba cégük/cégcsoportjuk lényeges átstrukturálásának lehetőségét, és nem vonják be az alattuk dolgozó menedzsereket a komoly döntésekbe, miközben a kulcsinformációkat döntően megtartják maguknak, a legtöbb lényeges kérdésben ők maguk döntenek.

Nem számolnak azzal sem, hogy esetleg egy „nem-családtag” vezetőt vonjanak be az irányításba, és eddig nem foglalkoztak a saját visszavonulásuk konkrét tervezésével sem.
Ez nem meglepő, hiszen a megkérdezett családi vállalatoknál egy felmérés szerint jellemzően a cég tulajdona teljes egészben, vagy túlnyomórészt még az alapítóé.

Örvendetes tény, hogy a J&J Center Kft. ebben a kérdésben előrébb jár, mint a többiek:

Supply Chain Monitor – Szakmai elkötelezettséggel című cikkből, interjú Tüske Péterrel.

Hogyan tervezi a jövőt?

,, 2015-ben ér véget a jelenlegi elnökségi ciklus a Magyar Vámügyi Szövetség élén, s akkor át szeretném adni a helyemet a fiatalabb generációnak.
De ugyanígy tervezem az elkövetkezendő pár évben átadni a családi vállalatot is a lányomnak, Tüske Zsuzsannának, aki a modern kor vámkörnyezetéhez illeszkedő szakmai vezetést képviseli már ma is a cégben.

Logisztikai Híradó – “Dinasztiák” című rovat: Párhuzamos interjú Tüske Péterrel és Zsuzsannával.

Hány éves múltra tekint vissza a család szakmai múltja? /Péter/

,,A Krasznai és Tüske család szakmai múltja jövőre 2014-ben pontosan száz évre tekint vissza. A szereplők szakmában eltöltött idejét összegezve családunk összesen több mint százötven évet szentelt a vám és adó szakma művelésének.
A tradíció indulása 1914-ben anyai nagyapámmal Krasznai (Kalinics) Józseffel kezdődött. Ő ekkortól tengerész pénzügyőrként Fiuméban kezdett és 1957-ig hivatásos vámtiszt volt. Édesapám, Tüske Pál, aki 1941-től- vámforgalmistaként kezdett a Nyugati pályaudvaron- 1978-ig hivatásos vámtiszt.  Jómagam 1972-től 2000-ig voltam hivatásos vámtiszt.

Feleségem, Tüske Péterné, Ibolya 1982-től vámkezelő, később a kor külkereskedelmi vállalti rendszerében vállalati ellenőrzési és vámszakember.
Zsuzsi lányunk, negyedik generációs szakemberként, 2005-től dolgozik cégünknél.
2010-től résztulajdonos, a szakmai-üzleti területet irányító egyik menedzser.”

Mikor vált egyértelművé számodra, hogy folytatni fogod a hagyományt? /Zsuzsi/

,,Meglepően későn. 23 évesen, iskola mellett kezdtem a cégnél dolgozni. Nappali tagozat mellett nem sok lehetőségem volt érdemi, szakmai gyakorlati helyet találni, viszont meg voltam győződve róla, hogy ha ennyi idősen még mindig nincs munkatapasztalatom, sehol sem fognak alkalmazni.
Így kerültem a céghez, hogy rugalmas keretek között tudjak szakmai tapasztalatot szerezni.
Ahogyan teltek az évek egyre csak jöttek az újabb ötletek, az újabb kihívások, sok pozitív visszajelzést is kaptam, de tudatossá még ekkor sem vált a döntés.

Végül tavaly, a 30. születésnapom előtt hirtelen rám tört a pánik.  Ráébredtem, hogy milyen messzire jutottam, és hogy mekkora felelősség került rám. Megrémített, hogy mennyi kollégám sorsa múlhat a napi döntéseimen. Napokig nem tudtam aludni. Ezután, felismertem, hogy ez egy lehetőség, hogy képes vagyok tenni azért, ami fontos, és nekem ez a cég, ezek az emberek a legfontosabbak. Azt hiszem ekkor vált igazán egyértelművé számomra.”

Milyen tudás, tapasztalat halmozódik fel a generációknál, hogyan kerül ez átadásra? /Péter/

,,Sokrétű, generációkon keresztül zsigerileg beépülő, óriási tapasztalaton alapuló és abból táplálkozó szakmai tudás halmozódott fel családunkban. Talán a legfontosabb azt kiemelni, hogy a hatósági ellenőrzési gyakorlat, jogszabályismeret, jogalkotási, kodifikációs gyakorlat és a magas szintű elméleti tudás mellett az üzleti, nemzetközi kereskedelmi ismeretek, a vállalati belső folyamatok, feladatok ismerete egyedülálló módon –talán másként meg sem szerezhetően- összegződött a generációkon keresztül.

Szerencsés módon szakmánkban a fogalmak, technikák melyek a múlt század fordulóján alkalmazásban voltak ma is aktuálisak.

Hogy hogyan kerül ez átadásra?
Minden bizonnyal tudatos és kevésbé tudatos módon. Ha visszaemlékszem a saját helyzetemre, akkor azt tudom mondani, hogy úgy ahogy Én sem tereltem Zsuzsit semmilyen módon a szakma irányába velem sem tették ezt a szüleim.  Sőt Apám egész más pályára szánt. Persze Nagyapám izgalmas érdekes elbeszélései, történetei mind a szakmáról szóltak és bennem így keletkezett az elhatározás, hogy Én is olyan akarok lenni, mint Ő. Ja és persze így lettem vámos.

Szerintem Zsuzsit is ez a rendezett, szabályozott, de állandóan változó, izgalmas világ fogta meg. A tudás átadása szerintem már genetikailag elkezdődött. A szakmánk amúgy nagyon alapos egyéni képzésen és folyamatos konzultációk során, esetpéldák megoldásával sajátítható el. Persze az sem hátrányos, hogy szerencsés módon megmaradtak a családi könyvtárban a régi szakkönyvek is.”

Mitől választja valaki azt, hogy felmenői nyomdokába lép? /Zsuzsi/

,,Én nem úgy élem meg, hogy a nyomdokába léptem, sokkal inkább úgy fogalmaznék, hogy megpróbálom tovább vinni a családi értékeket.
A család férfi ága, így Édesapám is, több generációra visszamenőleg hivatásos vámtiszt volt. Nálam ez sosem volt alternatíva, a hivatali közeg egyáltalán nem vonz.
A vállalkozás szelleme azonban közel áll az egyéniségemhez. Ilyen szempontból sokkal inkább a céget, mintsem a szakmát viszem tovább.

Természetesen a több generáció alatt felhalmozódott tudás és tapasztalat, a régi mesék, a tárgyi emlékek rengeteget jelentenek nekem is, és az évek során a vámszakmát is nagyon megszerettem.
Mégis tudom, hogy Édesapám – kora, élettapasztalata, neme miatt is – mennyire másként éli meg ezt a hagyatékot.
Éppen ezért igyekszem ezeket a felhalmozott értéket nem csak megőrizni, de a saját életemre átértelmezni is.

Miben változott a szakma a család története folyamán? /Péter/

Ahogy azt a korábbi kérdésnél már jeleztem az alapok a fogalmak ma is aktuálisak.
Talán kevesen tudják, de szakmánk –vámügyintézés megbízás alapján, vagy vállalati belső feladatként- önálló megjelenése Magyarországon az 1867-es kiegyezéshez kapcsolódik.
Akkor Ausztria és Magyarország egészen az első világháborúig vámunióban ált egymással.
Az akkori szabályozások teljességgel azonosak a mai Európai Uniós vám és kereskedelmi szabályokkal, a nemzeti vámpolitika mozgástere is hasonló volt.

Természetesen a szakma folyamatosan változott a társadalmi gazdasági változások hatására. De például a szabad kereskedelemi megállapodások vámokra gyakorolt hatása a kereskedelmi vámtarifa szerkezete, a vámokra, közvetett adókra vonatkozó részletszabályok hasonlóak. Persze ma már a vámokkal, adókkal kapcsolatos feladatok teljesítése elektronikus környezetben történik.

Mi a sikeres együttműködés kulcsa?/Zsuzsi/

,,Szerintem ez emberenként változó. Fontos, hogy közösek legyenek a célok, és biztos lehess a másik szándékaiban. Ezzel értelemszerűen nincs gondunk. De mi különben is szerencsések vagyunk egymással. Természetes, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk egymásra, ami megkönnyíti az együttműködést. És nagyon sok mindenben különbözünk is, ami a legtöbb esetben jól kiegészíti egymást. A maradék esetben pedig megpróbál az ember türelmes és elfogadó lenni, meg persze higgadt. Bár ez utóbbi a legnehezebb, szerintem mindkettőnknek.”

Mit éreztél, amikor kiderült, hogy a gyermeked a nyomdokaidba lép? /Péter/

,,Elsősorban meglepődtem, de aztán kifejezetten örültem.”

Szeretnéd majd, ha a Te gyermeked is a szakmában maradna. ?/Zsuzsi/

,,Ez egyelőre nagyon távoli kérdés, de alapvetően az a fontos, hogy boldog és sikeres legyen abban, amit csinál. Ha lehetne, én biztos, hogy sokkal egyszerűbb, stressz mentesebb szakmát választanék neki. De azt mindenféle képen szeretném, hogy megismerje a családi hagyományokkal.”

Mi a bevált recept a családi és üzleti kapcsolat különválasztásában? /Péter/

,,Nincs bevált recept. Egy felelősen gondolkozó és cselekvő családi tulajdonú cégben az adja a tartós piacon maradás esélyét, az adja a belső többletet, ha a családi eseményeken, a közös nyaralás alatt is tudunk és kell foglalkoznunk az üzlettel, a céggel, a munkatársakkal.

Aki ma Magyarországon ezt külön tudja választani az bűvész.

Dél Európában nagy hagyományai vannak a több generációs családi cégeknek. Örvendetesen Magyarországon is vannak, nem ilyen számban és arányban családi vállalkozások, akik túlélik a generációváltást. Jegyzem ez a feladat még előttünk áll, ha még nem is holnap kerül rá sor.
A családi, többgenerációs cégek alkalmazkodó és túlélő képessége jóval nagyobb versenytársaiknál.

Amúgy ebben a kérdésben sokat segít, hogy nem lakunk már együtt. Az lenne az igazi őrület.”

Mik a tervek a jövőre nézve? /Zsuzsi/

,,Hosszútávra tervezek a céggel, de konkrét tervem egyelőre csak 5 éves van.

Alapvetően fontosnak tartom a növekedést, és ez alatt nem kizárólag a piacszerzést értem. Mivel a cég felnőtt korba lépett – jövőre lesz 20 éves – itt az ideje, hogy szervezetileg, működés szempontjából is átalakuljon. Szeretnék egy olyan szilárd és kiforrott vállalatot, amely önmagából kiindulva – az elsőszámú vezetőktől, tulajdonosoktól függetlenül is – képes hosszú távú kiválóságra, hogy a cég önállóan is megálljon a saját lábán. Természetesen ez üzletileg, pénzügyileg már most is megvan, én sokkal inkább szervezeti szemléletváltásra gondolok.”

Mitől könnyű együtt dolgozni? /Péter/

,,Adott dolgokban jóval gyorsabban értjük meg egymást. Vannak, területek, ahol vakon megbízok abban, amit tesz, hiszen tökéletesen tisztában vagyok a képességeivel, a módszerességével, alaposságával.”

Mitől könnyű együtt dolgozni? /Zsuzsi/

,,Nekem a bizalma és a támogatása miatt.

Egyrészt maximálisan megbízom benne, mert tudom, hogy sosem akarna nekem rosszat, sosem játszana ki a hátam mögött. Másrészt Ő is bízik bennem, és mindig nagy önállóságot adott.
Sosem szorított keretek közé, mindig kísérletezhettem az ötleteimmel, miközben Ő mindenben támogatott.”

Mitől nehéz együtt dolgozni? /Péter/

,,Más korosztály vagyunk, amit Én tapasztalatból, rutinból, tudományosan akár nem igazolt, nem alátámasztott tények, adatok, események kapcsán eldöntök azt Ő még kétkedéssel fogadja.

Más a stressz tűrő képességünk, máskor és máshogyan szocializálódtunk.”

Mitől nehéz együtt dolgozni? /Zsuzsi/

,,Természetszerűen adná magát a szerepkonfliktus, de én nem érzem valós problémának.  Nem okoz gondot, hogy munkaidőben a főnököm, akivel szemben nem engedhetek meg magamnak akármit. És ezzel persze Ő sem élt vissza sosem.
Egyedül talán az nehezebb, hogy az indulatai könnyebben törnek utat felém, úgyhogy gyakran vagyok a tűzvonalban. De mivel utána mindig elmondja, hogy nem nekem szólt, és szinte minden esetben egyet is értek az indokaival, illetve mert tudom, hogy szeret, ez is kevésbé visel meg, mit, a többieket.

Persze az örök, feloldhatatlan ellentét, hogy neki a nagybetűs szakma a vám, nekem pedig az üzletvitel.”

 

“Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.”
(Gary Chapman: Egymásra hangolva)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm, hogy rohanó világunkban időt szakítottak arra, hogy egy nagy tradíciókkal rendelkező szakma elkötelezett képviselőivel együtt ünnepeljék meg a J&J Center Kft. 25.   évfordulóját.

 

Budaörs, 2019. 04. 15.

 

Tüske Péter
“Az erőfeszítés csak akkor nyeri el méltó jutalmát, ha ez ember semmiképp sem adja fel.”
(Napoleon Hill amerikai író. A Pozitív Lelki Beállítottság elméletének megalkotója)

Category Egyéb
Share :

Kedves Látogatónk, weboldalunk sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében weboldalunk igénybevételéhez, kérlek engedélyezd a sütik használatát! További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás