A vám jelentősége a világkereskedelemben, különös tekintettel a 2018-ban kibontakozó vámháborúkra 5. rész
Nézzük, hogy hogyan hat a vámháború az egyes termékek gyártására, értékesítésére?
Miért jó példa a hatások bemutatására a hűtőgépek gyártása?
Amerika ezzel a termékkel kezdte el a kereskedelmi háborút. Védővámokat vetett ki a Kínából és Koreából származó, onnan importált hűtőszekrényekre. Ezt a vámintézkedést követte az acélra és az alumíniumra – azaz a hűtőgépgyártás meghatározó alapanyagaira, az úgynevezett, köztes termékekre – vonatkozó vámtételek emelése. Ezeknek az intézkedéseknek a hatására megemelkedtek a hűtőgépárak, amelynek logikus következményeként az áremelkedés miatt csökkent az ezen, termékek iránti kereslet. Természetesen a láncreakció hatására romlott a megemelt import vámtételekkel, úgymond „megvédett” amerikai hűtőgépgyártók üzleti eredménye.
Nézzük az mi történt az iPhone-al?
Egy másik tipikus, de a hatásokat jól bemutató példa az iPhone! Egy Kínában összeszerelt ilyen telefon, exportban vámkezelten, 370 dollárba kerül. Megvizsgálva az előállítás költségeit, figyelembe véve az alapanyagok származását, a felhasznált anyagok összetételét, megállapítható, hogy a fenti összegnek összesen a 3-6 százaléka marad a kínai cégnél. Az export ár többi összetevője értékarányosan, bevételként pedig a tajvani, koreai és a japán alkatrészgyártókhoz kerül. Az amerikai belső piacon megjelenő termék 999 dolláros fogyasztói árból pedig a legnagyobb bevétele végül az Apple-nek keletkezik. Egyszerű összefüggésként könnyű megérteni, ha Amerikában a vámintézkedések hatására megemelkedik a termék importjára a vámtétel, akkor az elsősorban az iPhone piaci értékesítését és az értékesítő bevételeit érinti negatívan. Kereslet csökkenéssel jár az átgondolatlan vámintézkedés! Ennek a közvetlen hatása nem csak az intézkedés célkeresztjébe vett Kínának fog elsősorban fájni, hanem a termék előállításában érintett japán, koreai alkatrész előállítóknak, és mindenekelőtt a terméket importáló és forgalmazó Amerikai cégnek. Áttételesen az egész Amerikai gazdaságnak.
Eddig nem jött be Amerikának a vámháború az alkatrészgyártásban sem!
Az elnök nyilatkozataiban kiemelten és visszatérően az szerepel, hogy az általa bevezetett intézkedések hatására az alkatrészgyártás is visszatér majd az Államokba. Ez a kijelentése az eddig tapasztaltak alapján minden bizonnyal nem fog teljesülni. A kelet-ázsiai logisztikai hálózatok az elmúlt 30 évben a világ elektronikai és autóipari termelésének legfontosabb mozgatói lettek. Ezeknek a jól szervezett ellátási láncoknak a tevékenységét nem lehet egy ilyen vám és kereskedelmi intézkedés csomag hatására rekord gyorsasággal új formában máshol és máshogyan átalakítani, újraszervezni. Kína és Kelet-Ázsia, mára már nemcsak az olcsó munkaerő miatt vonzóak a nagy ipari cégek számára, hanem, elsősorban azért mert jelenleg az alkatrészek gyártására nincsenek máshol, ilyen kifinomult és optimalizált termelési hálózatok.
Veszélyben az Amerikai autóimport is!
A Ford cégcsoport bejelentette, hogy korábbi terveivel ellentétben mégsem importálja a Kínában gyártott új, kis crossover modelljét, a Focus Active-ot. A cégvezetés az amerikai–kínai vámháború eszkalálódásával indokolta a döntést. Nem a Ford azonban az egyetlen olyan autómárka, amelyet a vámtételek emelkedése miatt jelentős drágulás és ennek nyomán kereslet-visszaesés fenyeget az amerikai piacon. Erre a sorsra juthat a Buick is, amelynek leginkább veszélyben lévő modellje, az Envision középméretű crossover, amely a General Motors sanghaji vegyes vállalatában készül. A GM szóvivője szerint cégük kérte a fenti típus kivételét a vámrendelkezések hatálya alól. Jelenleg még nem tudott a cég végleges döntést hozni arról, hogy mit fog akkor tenni, ha végül is nem kap felmentést a kormányzati szervektől. Ugye, egyet értünk abban, hogy felkészült vámszakemberek egy ilyen információk hallatán tisztában vannak azzal, hogy milyen vámpolitikai intézkedést, tarifális vámsemlegesítést vagy vámeljárást tudnának ajánlani egy ilyen problémára az illetékesek számára! Igen jellemző sajnálatosan a vámháború eddigi fejleményei ismeretében, hogy az intézkedéseket hozók, még ilyen minimális szakmai összefüggésekkel sincsenek tisztában! Tény, hogy tavaly például a Buick több mint 40 ezer Envision-t importált Amerikába. Az amerikai piacon ez az egyik legkelendőbb autó modell. Komoly bajba kerülhet a cég, ha ezt a termékét ki kellene vonnia a vám intézkedés hatására bekövetkező fogyasztói ár növekedése miatt a hazai piacról.
Ennek fényében ténylegesen védő vám-e a megismert kormányzati lépés?
Na, ennyit a vámok piacra, gazdálkodókra gyakorolt hatásairól! Az átgondolatlan „védő” vámintézkedésekről! . A végére legyen még egy jellemző információ az autóiparból. A Volvo eredetileg azt tervezte, hogy a Kínában gyártott XC60-as crossovereit majd Amerikában fogja értékesíteni. Még a vámháború kitörése előtt, az előzetes hírek hatására jobbnak látta azonban, hogy az amerikai piacra szánt mennyiség gyártóbázisát Svédországba költöztetni. Újabb adalék az átgondolt iparvédelemhez.
Emlékszünk az egyik korábbi részben írtakra? A kínaiak nem veszik el a munkát, csak átalakítják! Ugye azt írtam, hogy Trump állítólag több más körülmény mellett, azért lehetett amerikai elnök, mert állítólagosan a kínaiak elvették az amerikai munkások munkáját. Bemutattam akkor, hogy a tényszerű kutatások szerint azonban ez messze nem volt igaz.
Működik-e a Trump-i stratégia?
Igyekeztem konkrét termékeken és folyamatokon keresztül bemutatni, hogy a bevezetett intézkedéseknek, a vámháborúnak következményei és mérhető ára is van. Konkrétan a védővámok alkalmazása és a termelési folyamatok hazatelepítése szükségszerűen drágítja a hazai piacon előállított termékeket. Hangsúlyozottan igaz ez akkor, ha nem párosulnak intézményesített, megfelelően alkalmazott vámsemlegesítésekkel. A tények ismeretében az sem biztos, hogy van-e bármilyen kézzel fogható értelme az ilyen intézkedéseknek. Amerikában jelenleg nem az-az elsődleges baj, hogy nincs elég munkahely, hanem hogy nem találni hozzá elég szakképzett munkaerőt. A munkahelyek jelentős részét
nem Kína, hanem a technológia rohamos fejlődése váltja ki. Ennek a folyamatnak nem a végénél járunk, hiszen most indul az úgynevezett ipar 4.0. – a teljes robotizáció, automatizáció. A konkrét kereskedelmi számadatokat megvizsgálva, az elnök stratégiája nem igazán működik, és ebben nincs is semmi meglepő. 2018 első fél évében Kína kereskedelmi többlete az intézkedések ellenére rekordot döntött Amerikával szemben. Az okok és összefüggések nem bonyolultak, ugyanis az amerikai gazdaság jól áll, a fizetések nőttek, a foglalkoztatás bővült. Egyszerűbben, ha az embereknek több pénzük van, akkor pláne Amerikában többet fognak költeni, vásárolni. Olyan új telefont, vagy valamilyen más elektronikai terméket vásárolnak majd, amelynek többségét Kínában gyártják. Összegezve ezeket a hatásokat ezen okokból az import is jelentősen növekszik, növekedni fog. Egy másik összefüggés pedig az a jól ismert jelenség, amelynek hatására – a bejelentett, de még be nem vezetett – a következő vámemeléssel érintett árkörben a bevezetés előtt az importőrök növelni kezdik készleteiket azért, hogy ezzel elkerüljék ezen árukra a megemelt vámokat.
Az importőrök ezen okokból jelentősen növelik az import beszerzéseiket.
Csatatér a világgazdaság is?!
Azt korábban érintettük, hogy Trump intézkedési elsősorban nem ezekről a gazdasági racionalitásokról szólnak. Az elnök maga, illetve a kabinet konzervatív gazdasági irányítói és azok tanácsadói az eddigi tények szerint csatatérként tekintenek a világgazdaságra. Számukra elsősorban nem az a lényeges, hogy bárki nyerjen a vámháborún, hanem hogy mindenkinek rosszabb legyen, mint az Egyesült Államoknak. Összegezve számukra az sem minősül különösen nagy bajnak, ha Amerika különböző mértékben veszít ebben a háborúban, ha közben Kína jóval nagyobbat veszít rajta!
Jelenlegi világgazdasági rend változása, ki a vezető – ki(k) a kihívó(k)
Az irányadó elméletek szerint a világgazdasági kapcsolatoknak a mindenkori nemzetközi rend szerinti meghatározó eleme az, hogy létezik egy (vagy több) nagyhatalom. Ők alakítják és irányítják a nemzetközi rendszer szabályait. Ilyen volt például az Egyesült Államok, amely létrehozta a Világbankot, a Nemzetközi Valutaalapot, a Kereskedelmi Világszervezetet, a NATO-t. Azonban az ilyen rendszerek fenntartásának költségei jelentősek és egy ponton túl meghaladják a rendszer irányításából származó hasznot és így egy úgynevezett “birodalmi túlnyújtózkodás” történik! Ekkor a vezető hatalom ennek a hatására meggyengül és megjelenik egy kihívó vagy kihívók csoportja. A kihívók pedig a saját érdekeik mentén akarják átalakítani a rendszert. Ennek hatására elkerülhetetlené válnak a konfliktusok a fennálló hatalom és a kihívó között. Jelenleg a világban ezek a folyamatok játszódnak le, a vámháború kapcsán ezt látjuk, tapasztaljuk az Egyesült Államok és Kína között. Ez a háború a jelek szerint minden résztvevőnek és közvetlenül vagy közvetve minden érintettnek fájni fog! A Nemzetközi Valutaalap számításai szerint a háború összesített hatásaként ez az érintetteknek költségszinten közel 430 milliárd dollárba kerülhet. A felek közötti küzdelem fél százalékkal csökkentheti a világpiacon a globális növekedést.
A vesztesek között pedig sajnálatosan ott lehet a kiemelten külkereskedelem függő Magyarország is.
Nézzük a különböző hatásokat az EU-ban és Japánban
Az EU-nak és a Japánnak, még ha ténylegesen vannak is különböző gondjaik a Kínával folytatott kereskedelmükben, még sem látnak szívesen egy ilyen brutális kereskedelmi vámháborút. Gazdasági helyzetük sérülékenyebb, ezért inkább a jelenlegi világgazdasági rendszer fenntartásában és nem annak a felbomlasztásában, szétverésében érdekeltek. A jelenlegi világrend kereteit Amerika egyedül nem tudja átalakítani. Szövetségesei nem fognak számára segítséget nyújtani a mostani rend lebontásában. A kínaiak pedig vélhetően nem akarnak önként és egyhamar feltett kézzel és fehér zászlóval kapitulálni Washingtonnak. Kína, amerikai intézkedések elleni védővámjaival célzottan olyan amerikai termékeket, elsősorban mezőgazdasági és autóipari termékeket célozott meg, amelyek az USA-ban az úgynevezett „ingaállamokban” gyengíthetik a gazdaságot, és ezzel Trump támogatottságát. A „déli államok” szója- és sertéstermelői, illetve a „rozsdaövezet” autóipara szenvedheti meg az elsősorban általuk megválasztott elnök által bevezetett szankciókat.
Nézzünk rá, hogy melyek az USA fent nevezett államai.
Az ingaállamok, vagy más néven csatatérállamok, amelyek választásról választásra ingadoznak a két párt jelöltjei között. A csatatér államok száma választásról választásra picit változni szokott. Az utolsó elnökválasztás során 9 ingaállamot azonosítottak.
Inga államok: Nevada, Pennsylvania, Ohio, Florida, Észak-Karolina, New Hampshire, Colorado, Virginia és Új Mexikó.
Rozsda államok: Ohiót, Michigan és Wisconsin, ezek az államok tartoznak a klasszikus északkeleti rozsdaövezetbe, ahol a fehér munkások elvesztették a munkájukat az ipar leépülése miatt.
A Dél-Egyesült Államok (az amerikai Dél, az amerikai köznyelvben a Dél, vagy Dixie) 16 államból álló nagy régió az USA délkeleti és középdéli részében.
Déli államok: Texas, Oklahoma, Arkansas, Louisiana, Kentucky, Tennessee, Alabama, Mississippi, Georgia, Florida, Észak-Karolina, Dél-Karolina, Delaware, Maryland, Virginia, Nyugat-Virginia.
Az Egyesült Államokban félidős kongresszusi és szenátusi választások voltak a héten.
Trump – és érdekes módon a magyar média nagy része is – győzelemnek próbálta beállítani, hogy a republikánusoknak sikerült megtartaniuk a szenátusi többségüket. A kongresszusban azonban a demokraták győztek, így a képviselőház elvesztésével két kemény év vár az elnökre. A demokraták támogatása nélkül Trump egyetlen egy új törvényt sem tud majd meghozni. Fel kell készülnie azonban arra is, hogy a képviselőház meg fog indítani több kongresszusi vizsgálatot ellene, és kormányának tagjai ellen is. Leginkább a miatt aggódhat, hogy a demokraták kikérik adóbevallását és abból kiderülhet, milyen gazdasági kapcsolatok fűzik őt különböző külföldi kormányokhoz – elsősorban az oroszokhoz. Ez alapján megállapítható majd, hogy azok jelentenek-e bármilyen összeférhetetlenséget az elnöki tisztséggel. Valamint azt is, hogy pontosan mekkora vagyona van az elnöknek, amelyet ő szeret jelentősen eltúlozni. A többség birtokában a demokratáknak most lehetősége lesz akár az elnök elleni közjogi felelősségre vonást (impeachment) is. Ez elméletben az elnök leváltásával is végződhetne. Azonban ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen a szenátorok kétharmadának támogatására is szükségük lenne, amire pedig semmi esély nincs.
Az elemzések szerint az elnök és környezete jelentősen alábecsüli Kína tényleges erejét, elszántságát és közben pedig túlértékeli az USA erejét. Tényszerű, hogy Kína jóval szegényebb, mint az Egyesült Államok. Ennek ellenére a világ második legnagyobb nemzetgazdasága, rengeteg pénzzel és kiterjedt nemzetközi befolyással és kapcsolatrendszerrel. Már ezekből adódóan sem lehet néhány százmilliárd dollárnyi büntető vámmal sarokba szorítani. Ehhez, minden bizonnyal a jelenleginél keményebb lépésekre lenne szükség. Ezek bevezetése azonban jobban fájnának Amerikának, így a republikánusok szavazóknak is. Valószínűleg eddig erre ez okból sem került sor.
Kereskedelmi háború: Európa lehet a nevető harmadik
A kínai importtermékekre kivetett pótlólagos vámok fékezik Kína gazdasági növekedését. Egyúttal azonban javítják Európa pozícióját a nemzetközi kereskedelemben! 2018-ban a kínai gazdasági teljesítményre, a 6,5 százalékra prognosztizált GDP-növekedésre a vámemelések „érzékelhető, de mérsékelt” hatással lesznek. Fontos összefüggés, hogy Kína az elmúlt években mérsékelte gazdaságának az exportfüggőségét, így annak jótékony hatásai most már megmutatkoznak. Az azonban vitathatatlan, hogy az Egyesült Államok és Kína között dúló kereskedelmi vámháború jelentősen felerősíti a világgazdasági kockázatokat. Ilyen kockázat például a dollár árfolyamának erősödése, ami a feltörekvő gazdaságokra nézve többletterhet jelenthet. Kínában is megnövekednek a túlzottan eladósodott vállalatok gazdálkodási terhei. Az Egyesült Államok és Kína között kibontakozó kereskedelmi háború új lehetőségeket nyithat meg Európa előtt saját érdekei érvényesítéséhez. Európa lehet a nagy nyertese annak, ha Kína engedményeket lesz kénytelen tenni a WTO keretein belül. Ezek az engedmények ugyanis sokkal inkább kedveznek a német vállalatok versenyképességének, mint az amerikai vállalatokénak. Azoknak az időknek már vége, amikor Washington egyszerre ment neki összes kereskedelmi partnerének. Amíg Washington és Peking egymással van elfoglalva, Európa biztonságban tudhatja magát. A kereskedelmi csatározás vesztesei elsősorban az európai vállalatok Amerikában működő kínai konkurensei. Ilyen hatással kell számolniuk a Kínában tevékenykedő amerikai konkurenseknek is. Ezek eredményeként a konkurens európai cégek piaci részesedése jelentősen nőhet. Amennyiben azonban az európai vállalatok Amerikában vagy Kínában a világpiacra termelnek, akkor nekik a költségek emelkedésével kell kalkulálniuk. A regionális hozzáadott-érték elemek felhasználásával termelő kisebb európai cégek számára az amerikai-kínai vámháború új lehetőségeket teremt. Felértékelődhet Európa az által, hogy a világ jelenleg két legnagyobb gazdasága – az amerikai és kínai, akik az EU után egymás első számú gazdasági partnerei – kölcsönösen korlátozza a kereskedelmét. Az ázsiai ország és az EU közötti kereskedelem szintje jelenleg alacsony. Elsősorban, éppen azért mert az EU az amerikai vámtételekhez hasonló mértékű vámokat alkalmaz Vámtarifájában. Peking hosszú ideje szeretné elérni a szabad kereskedelem kiterjesztését. Az Uniónak és Kínának is érdekében áll szorosabbra fűzni gazdasági kapcsolatait, ideértve az európai befektetéseket korlátozó kínai gyakorlat megszüntetését is. Kínában 140 millió körüli az a népesség, akik már jelenleg is európai szintű vásárlóerővel bír. Ez a réteg a közeljövőben 30-40 millió fővel is növekedhet. Így ez az új vásárlóréteg az európai exportőrök számára új piacokat jelent.
Milyen termékek lehetnek ezek:
- magas technológiával előállított árucikkek,
- gyógyszerekre,
- mezőgazdasági termékek, valamint
- olyan termékek, amelyeket európai cégek már most is Kínában gyártanak, de elsősorban onnan ma inkább exportáljak.
Jelenleg az EU-ba érkező kínai export 2,5-szerese a Kínába érkező európai exportnak. A kínai-európai kereskedelem további és kétoldalú liberalizációjának természetesen komoly kockázata is van. Még több olcsó és versenyképes kínai termék kerülhet be az európai piacokra. A versenyképesség biztosításához a megfelelő vállalati alkalmazkodás mellett értelmes EU-s gazdaságpolitikára és a harmadik országokkal való szorosabb együttműködésre lesz szükség.
Mi is ráfizethetünk, nyissunk, vagy ne nyissunk Kína felé?
Lényeges tény, hogy ma a világgazdaságban már nem elsősorban különböző országok, hanem közel 2/3-1/3 arányban nemzetközi nagyvállalatok, egymás közötti forgalmáról beszélhetünk. Jelenleg elég csekély, mindösszesen 3 százalék körüli a kínai befektetések aránya az EU-ban. Jellemzően ezek a befektetések általában dinamikusak, érzékeny, stratégiai területeket is érintenek. Hagyományosan az EU óvatosabb a kínai és orosz, befektetésekkel szemben, mint más országok cégeivel kapcsolatban. A kínai vállalatok esetében óhatatlanul az-az első gondolat, hogy azokban ott található az állam is. Az üzletkötés nemcsak magánbefektetőkkel történik, hanem állami vezetőkkel is, akiknek politikai céljai is lehetnek egy-egy befektetéssel. A Kína felé való nyitással nagyon csínján kell bánni, különösen az európai Brexit-folyamat végleges lezárása előtt.
A kereskedelmi háború csatabárdja Európa és Amerika között jelenleg el van ásva!?
Új szakasz kezdődött Washington és az Európai Unió kapcsolatában, miután Donald Trump amerikai elnök a Fehér Ház Rózsakertjében az Európai Bizottság (EB) elnökével, Jean-Claude Junckerrel tartott találkozóján megállapodott a Bizottság elnökével, hogy együtt fognak működni az ipari termékek és a nem autóipari termékeket érintő szubvenciók eltörlésében.
„Nagyon nagy nap ez a szabad és korrekt kereskedelem számára” – fogalmazott az amerikai elnök.
Megkezdték az óta a tárgyalásokat az európai acélárukra és alumíniumtermékekre korábban kivetett amerikai vámok, valamint a megtorlásként az Európai Unió által amerikai termékekre megállapított vámok ügyében. Megállapodtak, hogy a tárgyalások ideje alatt egyik fél sem vezet be új vámokat.
Ezért így az Európából az Egyesült Államokba exportált gépjárművek után nem kell külön vámokat fizetni.
Az Európai Unió azonnali hatállyal megkezdte az amerikai szójabab nagy mennyiségű importját, és az EB elnöke a korábbinál több amerikai cseppfolyósított gáz (LNG) európai vásárlására tett ígéretet.
Trump bejelentette, hogy Washington együttműködik az Európai Unióval a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) megreformálása érdekében, és ehhez közös munkacsoportot hoznak létre. Az azért tisztázatlan, hogy vajon meddig tart a tűzszünet. Előfordulhat ugyanis, hogy az amerikai elnök teljes hátraarcot csinál, ahogy ezt már idén egyszer megtette Kína esetében. Amennyiben sikerül elérni, hogy a későbbiekben se emeljen az USA vámot a gépjárművekre úgy, mint az egyik érintett Magyarország is megnyugodhat.
Milyen hatással lenne a legrosszabb forgatókönyv az európai autóiparra?
A fentiekben említett diplomáciai sikernek leginkább az autóiparra van lényeges hatása. Az autógyártók egységes véleménye szerint a vámok emelése, az iparágban uralkodó bizonytalanságot növelné. Az egymáshoz szorosan kapcsolódó termelési, ellátási láncok következtében egy újabb amerikai vámintézkedésnek Németország mellett Közép-Kelet-Európa lehet a legnagyobb vesztese. Németország jelenleg az USA piacára importáló legnagyobb autógyártó ország. Az autóipar az európai gyártáskapacitások kulcságazata, és az elsődleges hajtómotorja a foglalkoztatásnak. A gazdasági teljesítmény, jelentős részét ez az ágazat biztosítja. Az uniós GDP 7 százalékát és a foglalkoztatás 5,7 százalékát adja. Az USA vámintézkedésének volt logikai alapja. 2017-ben az EU 38 milliárd dollár értékben értékesített, autót az amerikai piacon. Ezzel szemben az Európában értékesített amerikai autók összértéke alig érte el a 6 milliárd dollárt. A vámtételeket vizsgálva az európai piacra 10 százalékos vámtétellel lehet személyautót behozni. Az EU-ban gyártott gépkocsikra átlagban 5 százalékos vámtétel van érvényben Európán kívül. A külföldi gyártók ezért jelentős lépéshátrányban vannak, mikor exportálni akarnak az európai piacra. Amerika ezzel szemben 2,5 százalékos vámot alkalmaz az uniós importautókra, a pickup típusokra azonban 25 százalékos az import vám. Tény, hogy minden harmadik Európában legyártott személygépkocsi Németországban készül. Őt a sorban Franciaország, Nagy-Britannia, Csehország, Olaszország, majd Szlovákia követi. Németország egymaga az uniós személyautó kivitel 55 százalékát bonyolítja, és a legfontosabb export piaca az USA. Az amerikai vámok 20-25 százalékra történő emelése Németországot rendkívül súlyosan érintené. Nem csupán arról lenne szó, hogy jelentősen csökkenne így a német export, hanem arról, hogy a német GDP felét éppen ez az export biztosítja. Vagyis 2 százaléknyi exportkiesés 1 százalékkal vetné vissza a gazdaság teljesítményét. A spanyol, olasz és francia autómárkák kivitele Amerikába elhanyagolható. Ezek az autógyárak elsősorban az EU-n belső piacára összpontosítanak. Az esetlegesen bevezetendő vámtételemelések miatt meggyengülő autóipar hatással lenne a legtöbb európai tagállamra. Konkrét példákból kiindulva, egy japán autó 90 százalékban, Japánban előállított alkatrészekből és kapcsolódó szolgáltatásokból állítható össze. Egy, brazil autó 80%-ban Brazíliában előállított alkatrészekből épül fel. A német, francia és brit autók alkatrészei és kapcsolódó szolgáltatásai (tervezés, előállítás), mindösszesen 65 százalékban – a legrosszabb aránnyal, 50 százalék, Spanyolország rendelkezik – készülnek ezekben az országokban. Az európai országok ugyanis a gyártási folyamat egyes részeit kiszervezték más országokba. Ez nem jelenti azt, hogy a dél-európai, gyártók nem vesztenének a vámtételek emelésén. A német autógyárak spanyol felfüggesztéseket, francia sebességváltókat és Olaszországban gyártott fékrendszereket vásárolnak. A német autóipartól függnek a törökországi és tunéziai beszállítók is. Az autókra kivetett nagyobb amerikai vámok az uniós tagországok közül az abszolút számok tekintetében a németeket sújtanák a legjobban, de arányaiban Szlovákiát érné a legnagyobb veszteség. Szlovákia kivitelének összértéke csaknem 75 milliárd euró volt tavaly, ebből 20,4 milliárd eurót tettek ki a közlekedési eszközök, további 24,7 milliárdot pedig a gépek, berendezések, elektronikai cikkek. Az export más termékei is kapcsolódnak valamilyen módon az autógyártáshoz. Ennek elsődleges oka az, hogy Szlovákia részévé vált a közép-európai, főleg a német gazdasághoz kapcsolódó autóipari termelési láncolatoknak. Az exportált acél és alumínium részben külföldi autógyárakba kerül, az autóalkatrészeket gyártó beszállítók pedig termékeikkel nemcsak a szlovák autógyárakat szolgálják ki. A szlovák árukivitel kétharmad részét a gépjárművek kivitele teszi ki. Nagyságrendileg 1 milliárd euró értékű autót visznek ki évente az országból. Jelenleg három nagy autógyár működik a pozsonyi Volkswagen, a zsolnai Kia, és a nagyszombati Peugeot-Citroën. A Pozsonyban gyártott minden tizedik Volkswagen az Egyesült Államokban talál gazdára. Az autógyártók USA-ba irányuló kivitele a szlovák GDP 1,7 százalékát adja. Ehhez képest Németországban ez az arány 0,6 százalék, a sorban pedig Magyarország következik 0,4, és Svédország 0,3 százalékkal. Az amerikai védővámok esetleges bevezetése az autóiparban akár 89 millió eurós kiesést is jelenthetne a szlovák gazdaság számára.
Magyar veszteségek az esetleges amerikai védővám miatt. Magyarország exportorientált országként igencsak aggodalommal tekinthet az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti esetlegesen folytatódó háború kimenetelére. Különösen súlyos kimenetele lehetne ránk nézve egy német-amerikai fiaskó, hiszen ez Magyarország legfontosabb uniós és unión kívüli kereskedelmi partnereit érintené. Nagy lenne a gond például, ha a luxusautók piacát érintenék kedvezőtlen intézkedések. A kecskeméti Mercedes üzemben gyártják a konszernnél a CLA típusú autókat, melyeket a világ minden tájára, és így az Egyesült Államokba is kizárólag innen exportálják. Az Egyesült Államokból tavaly Magyarországra beérkező importforgalom közel kétharmadát gépek és villamossági cikkek tették ki. A termékforgalom Magyarország és Kína között nyolc év alatt több mint a másfélszeresére nőtt, míg az Egyesült Államokkal való külkereskedelmi mutatóink bőven megduplázódtak. Hazánk legfontosabb gazdasági partnere továbbra is Németország. A korábban bejelentett majd felfüggesztett amerikai védővámok egy része viszont épp Németország érdekeit sértenék, amelyek Magyarországot is hátrányosan érintenék. Hazánk külkereskedelme jelentősen meghaladja az éves GDP-nket. Ha a globális folyamatok kedvezőtlenül alakulnak, akkor az óriási mértékben befolyásolja gazdaságunk teljesítőképességét. A nyitott gazdaság egy jó világpiaci környezetben sok munkahelyet eredményez, illetve hozzájárul a gazdasági növekedéshez. Ha azonban nehézségek adódnak a világpiacon, akkor azt is jobban megérezzük. Ennek az-az oka, hogy egy tipikus magyar cég elsősorban külföldre termel, elég csak az autóiparra gondolni, ahol bejönnek importban az alkatrészek, itthon összeszerelik például a motort, majd továbbküldik a köztes terméket Németországba. Amennyiben a világpiacon kevesebb autóra lesz szükség, akkor érthetően kevesebb motor kell majd, ami a magyarországi termelés visszaesését eredményezi majd.
Magyarország és Kína
A magyar miniszterelnök hétfőn beszédet tartott egy, több mint 130 ország részvételével Kínában megrendezett rangos gazdasági eseményen. Többek között arról beszélt, hogy nagyra értékeli a kínai vállalatok magyarországi jelenlétét.
„A kínai vállalatok is hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországon tulajdonképpen sikerült elérni a teljes foglalkoztatottságot.”
Orbán Viktor kiemelte, Magyarország mindig is támogatta „a lehető legszabadabb és legegyenlőbb világkereskedelmi hálózatot.”
Befejező gondolatok
A jelek szerint enyhülhet a két nagyhatalom közti feszültség, a kínai elnök hétfőn számottevő vámcsökkentés szándékát jelentette be. Az amerikai elnök stábja pedig állítólag már elkezdte fogalmazni a Pekinggel kötendő új kereskedelmi megállapodást.
Annál érdekesebb hírrel nem is tudtam volna lezárni a vámháborúval kapcsolatos gondolataimat, mint amelynek bejelentésére tegnap került sor. (2018. november 8-án)
A világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót tömörítő G-20 csoport vezetői november 30-án és december 1-jén tanácskoznak Buenos Airesben.
„Beleegyeztem, hogy találkozzak Trumppal a következő G20-csúcson, ahol a két félnek lehetősége lesz arra, hogy alapos eszmecserét folytasson közös érdekeiről” – mondta Hszi Csin-ping egy pekingi találkozón, amelyet Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszterrel tartott.
A kínai államfő szerint az amerikai-kínai kapcsolatokban a közelmúltban tapasztalt „viszontagságok” ellenére a kétoldalú kapcsolatok folyamatosan fejlődtek az elmúlt négy évtizedben, és a nemzetközi közösség azt akarja, hogy e kapcsolatok a megfelelő irányba fejlődjenek.
A találkozón a 95 éves, Nobel-békedíjas Kissinger hangsúlyozta: az együttműködés az Egyesült Államok és Kína között elengedhetetlen a békéhez és a jóléthez a világban.
Tehát a legfrissebb hírek szerint így változnak a világkereskedelmi kilátások, a vámháború állása akár percről percre.
Azok, akik vámszakemberként kísérték figyelemmel a háború kibontakozását, beindulását, alakulását azoknak óhatatlanul eszükbe jutottak azok a vám- és kereskedelempolitikai intézkedések, vámeljárási gyakorlatok, amelyeket igen széleskörűen ismerünk és alkalmazunk az Uniós Vámkódex alapján.
A teljesség igénye nélkül ezek tarifális és származáshoz kötődő kedvezmények és tilalmak, korlátozások, mentességek. Vámsemlegesítések, különleges vámeljárások alkalmazása.
Kellő hozzáértéssel és átgondoltsággal ezek és más hasonló intézkedések lépcsőzetes bevezetése, alkalmazása nélkülözhette volna ezeket az izgalmakat a világpiacon, szükségtelenné tette volna a vámháború hangzatos bevezetését majd a tárgyalásokig (megállapodásokig?) tartó, időnként árnyék bokszra emlékeztető kölcsönös fenyegetéseket.
A végleges megoldás azonban vélhetően csak az lehet, ha az érintettek tegyenek meg mindent és hárítsák el a totális vámháború fenyegető rémét!!
Vége!