A vám jelentősége a világkereskedelemben, különös tekintettel a 2018-ban kibontakozó vámháborúkra 4. rész

Ahogyan azt a 3. részben ígértem, szükséges szót ejteni az eddigiekben bemutatott történések már látható, értékelhető következményeiről, azok világkereskedelmet érintő hatásairól.

Természetesen a sok-sok egymást erősítő vagy kioltó hatás, ellenhatás bemutatásán túl az igazi kérdés számomra és gondolom mindannyiunk számára, hogy hogyan érintik ezek Európát, az európai gazdaságokat és nem utolsó sorban benne Magyarországot.

 

A tőzsdékre, a tőzsdei folyamatokra van-e hatása a vámháborúnak?

Mint ahogy arról a napi hírekből is értesülhettünk a vámháborúval az Egyesült Államok jelentősen befolyásolta a fejlődő világ béli tőzsdéket is.
Korábban nem volt tapasztalható, hogy ilyen éles különbség legyen a nemzetközi tőzsdéken, a fejlett piacok működése és a fejlődők esése között.
Tény, Kína erősebben függ a nemzetközi kereskedelemtől, mint Amerika, így neki több a vesztenivalója.
Hiába mondták a mértékadó közgazdászok, hogy veszélyes a vámháborúskodás, az amerikai részvényindexeket ez érzékelhetően nem zavarja.
Az amerikai reálgazdaság dinamikája rendben van.
Kínában azonban mínuszban vannak a piacok, és a reálgazdasági adatok is folyamatosan romlanak.
Összegezve, Trump és Amerika egyelőre nyerésre áll.
A kérdés az, hogy meddig fog kitartani ez a lendület?
Számos jel mutat arra, hogy közép- és hosszú távon változhatnak az erőviszonyok!
Kína elsősorban politikailag nem engedheti meg magának, hogy ne folytassa a vámháborút, gazdaságilag pedig segítheti az alkalmazott stratégiájának sikeres véghez vitelét ez a háború.
Az is egy lehetséges végkifejlett, hogy végül Trump pürrhoszi győzelmet (a kifejezés I. Pürrhosz épeiroszi király nevéhez fűződik: „Még egy ilyen győzelem és végképp elveszünk”) arat, és mindeközben szétesik az a nemzetközi intézményi és szövetségi rendszer, amely korábban Amerika gazdasági erejének egyik legfontosabb forrása volt.

 

Még egyszer röviden az amerikai intézkedésekről

Nézzük, hogy mennyit tudunk jelenleg az amerikai kormányzat által publikált helyzetről.
Az elnök szerint Kína tisztességtelen eszközökkel “ellopja” az amerikai ipari munkahelyeket, és emiatt leépül az amerikai ipar – ennek összefüggéseiről, tényszerűségéről a korábbi részben értekeztem -.
A legfájdalmasabb hatásként azt a tényt nevezték meg, hogy az Egyesült Államok rendkívül magas, évi 375 milliárd dolláros kereskedelmi deficitet szenved el Kínával szemben.
Egyszerűsítve a kínaiak ennyivel többet keresnek a két ország közti kereskedelmen.
Ennek ellensúlyozására az elnök védővámokkal kívánja leszorítani vagy eltüntetni a deficitet.
Ezzel az intézkedéssel összhangban ilyen eszközökkel szándékozik megvédeni az amerikai munkahelyeket.
Az intézkedéscsomag részeként, először az év elején a mosógépekre, aztán tavasszal az acélra és alumíniumra, később, 800 további, évente 34 milliárdos értékben Amerikába importált kínai árura vetett ki 20 százalékos védővámot.
Júliusban bejelentette, hogy ha Peking nem hoz pozitív intézkedéseket két hónapon belül, akkor további 200 milliárd értékű kínai importra tervez bevezetni 10 százalékos vámot.
Kína ellenintézkedésként, eddig 34 milliárdnyi amerikai importra állapított meg védővámokat.
Közgazdászok rendszeresen értekeznek arról, hogy a legtöbbet Amerikának árt Trump, azzal, amit a vámháborúban tesz. A befektetők, mint azt a fentiekben érintettük azonban nem így gondolják.
A két ország kereskedelmi mérlege jól mutatja, hogy Kína jobban függ a nemzetközi kereskedelemtől, mint az Egyesült Államok, ebből adódóan neki több vesztenivalója van ebben a háborúban.
Kínában a GDP ötödét, az Egyesült Államokban a 12 százalékát teszi ki az export nagysága.
Az is tény, hogy Amerika deficites, Kína többletes kereskedelmet folytat.
Fontos azonban, hogy a kínai export nagyobb része származik alacsony hozzáadott értékű, – robotok által vagy más délkelet-ázsiai országokban, olcsóbb munkával előállított – könnyebben helyettesíthető dolgok értékesítéséből.

 

Trump intézkedési tényleg felforgatják Amerikát?

Az elnök kormányzati időszakának első éve végére végrehajtotta első választási ígéretét.
A kabinet megalkotta minden idők legnépszerűtlenebb adócsökkentését. Ez a csomag tartalmát tekintve akár háborút is szíthat az EU-val.
Az Egyesült Államok gazdasága, mint ahogyan arról korábban szóltam nem érezte meg jelentősen az elnök vámháborújának hatásait.
Ennek oka abban keresendő, hogy (optimista) számítások szerint jelenlegi formájában a vámintézkedések mindösszesen a GDP 0,1 százalékát érintik.
Számítások szerint közvetlen költségei még a háború továbbfolytatása esetén is csak olyan 120 milliárd dollárra nőhetnek.
Ezzel szembeállítva a 2017. év végi adócsökkentés 200 milliárdos pluszt jelent, és a központi költségvetés is csak 100 milliárddal többet költ idén, mint tavaly.
Magyarul az élénkítő lépések hatása jóval erősebb.
A másik ok, hogy általában véve az amerikai gazdaság jól áll.
A munkahelyteremtés lendületben van, adott ágazatokban már munkaerőhiány van.
Béremelkedés a korábbiakhoz mérve jó ütemben nő. A jegybank előrejelzése szerint 4 százalékos lesz a növekedés.

 

Kína tényleg magával ránthatja az egész világgazdaságot?

Kína az elmúlt hét év alatt jobban eladósodott, mint Amerika a 2008-as válság előtt.
A kereskedelmi, vámháború a lehető legrosszabb időben jött Kínának!
A növekedés üteme az utóbbi időben jelentősen lelassult. Évtizedeken keresztül az erős kínai növekedés elfedte a gazdasági és pénzügyi egyensúlytalanságokat.
A lakossági, vállalati és önkormányzati adósságállomány megugrott és egyre nagyobb problémává válik.
Kína jelenleg pénzügyi harapófogóba került.
Az adóssághelyzete miatt szorosabb monetáris politikát kell folytatnia.
A lassuló növekedése és a jelenlegi vámháború hatásainak ellensúlyozására pedig monetáris élénkítésre lenne szüksége.
Az adósság elleni fellépés rosszul hat a reálgazdasági folyamatokra.
A bejelentett adatok szerint, a befektetések és az ipari termelés lassulása már érzékelhető, növekedés a számok alapján nem látható.
A Kínát érintő két ellentétes problémahalmaz közül egyszerre csak az egyik kezelhető.
Elemzők szerint a jelenleginél lehet még majd rosszabb is a helyzet.
Egyes elemzések szerint hitelválsághoz vezethetnek az amerikai intézkedések, illetve rontja a helyzetet a dollár erősödése és a kínai jüan gyengülése is.
Ezek a negatív hatások az utóbbi időben a vámháború hatására jelentkeztek.
A vámháború további kiszélesedése rövid- és középtávon további negatív következményeket okozhat Kínában.
A 200 milliárdos újabb amerikai vámintézkedés a közzétett lista szerint nagyrészt olyan szektorokat érint, amelyek a kínai export kétharmadát, és így a GDP ötödét adják.
Ezek a termékek elsősorban elektronikai cikkek, gépek, textilipari termékek, bútorok és egyéb ipari áruk.    

 

Menekül a pénz Kínából?

Önmagukat perlő cégek, óriási bitcoin roham, a jüant shortoló állami vállalatok intézkedései jelzik, hogy aki tudja, viszi ki a pénzét Kínából. Az utóbbi években már jelentős mértékű pénz hagyta el az országot. Jelenleg is csak mérsékelten pozitív a tőkemérlegük.
Amennyiben a kommunista államvezetés határozottan beavatkozna ebbe a folyamatba, úgy annak hatásai következtében a világgazdaság is aggódhatna.
Az ilyen intézkedések bevezetése rosszul érintené Kínát.
Összesített hatásai pedig felgyorsítanák az olcsó ipari termelés elvándorlását, ezzel csökkentené az ország dollárbevételét.
További probléma, hogy a kínai valuta csak részben konvertibilis, így nem használható szabadon a nemzetközi tranzakciókban. Ezért, ha bármely okból kevesebb dollár érkezne be, az komoly gondokat okozna!

 

„Egy öv, egy út” program megvalósítása, finanszírozása?

Kína időközben jelentős nemzetközi befektetéseket és beruházásokat finanszíroz.
Lásd „Egy öv, egy út” nevű program kínai megvalósítását, finanszírozását.
Ez a program a 2013-ban „Új selyemút” néven meghirdetett, mára „Egy öv(vezet), egy út” néven létező kínai stratégia valójában egy finanszírozási csomag, a béke és fejlődés üzenetével, a „win-win” ígéretével, tehát azzal, hogy a megvalósítás által minden érintett jól jár majd.
Aki olvasta a blog-on a korábbi, selyemútról és annak Magyarországot is érintő (Belgrád – Budapest gyors teherszállítás, új pályaszakasz építés) megvalósításáról, finanszírozásáról írtakat az képben van, illetve akik nem olvasták azoknak pedig olvasásra ajánlom!
A tőkepiaci gondok miatt az eredetileg külföldi befektetések kezelésére létrejött kínai szuverén alap a hírek szerint belföldi részvények vásárlását tervezi.
A kínai hatóságok a hazai sajtóban cenzúrázzák a kereskedelmi háborúról szóló híreket.
Egyúttal rendelkeztek a sajtó felé, hogy a tervek szerint a kínai ipart világelsővé tevő, – Amerikában és Európában is sokat bírált “-Made in China 2025”– stratégia reklámozását mérsékeljék.

 

Konkrét célpont a Made in China 2025 stratégia?!

Az amerikai kormány fő célpontja a már említett Made in China 2025 stratégia, amellyel Kína 2025-re fel akar zárkózni a világ vezető technológiai hatalmai közé az úgynevezett modern szektorokban. Ilyenek a repülőgépgyártástól kezdve a mesterséges intelligenciáig a különböző technológiai területek.
Az amerikai kormányzat olvasatában Kína ezt tisztességtelen eszközökkel, az amerikai cégek kárára akarják elérni.
Ebben a kérdésben nincs nagy vita Washingtonban.
Peking megfegyelmezése már Barack Obama elnöksége idejében elindult.
A kongresszusban a demokraták most sem azért bírálják a jelenlegi elnököt, hogy háborút folytat Kínával, hanem azért, mert nem elég keményen és átgondoltan teszi azt.
Amennyiben a kínaiak beérnék Amerikát, akkor az Egyesült Államok elvesztené az elsőségért folyó küzdelmet.
Amerika legnagyobb előnye jelenleg Kínával szemben, hogy Ő ma a világ technológiailag legfejlettebb országa. Részben emiatt Ő a nemzetközi pénzügyi rendszernek is a legfontosabb bástyája és irányítója.

 

Vajon hol kell megállni a háborúval?

Sokak szerint most a piaci optimizmus elsődleges oka az, hogy a kereskedelmi vámháború jelenlegi formájában még elég kicsi. A már kivetett védővámok a teljes kereskedelmet tekintve jelenleg csak cseppek a tengerben. Amennyiben mértékük már eléri a 200, vagy esetleg később az 500 milliárd dollárt, a piacok a jelenleginél jobban fognak reagálni, esetleg bepánikolni.
Az viszont már most is komoly problémaforrás lehet, hogy amint azt többek mellett Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász is megállapította Trump elnök és közvetlen tanácsadói az intézkedéseik alapján bizonyíthatóan nem igazán értik, hogy valójában hogyan is működik a világkereskedelem!
Tény, hogy a világkereskedelem nagy része ma elsősorban nem a késztermékek, hanem az úgynevezett köztes termékek formájában bonyolódik.
Konkrétan az érintett cégek elsősorban alkatrészeket adnak és vesznek egymás között, amelyeket aztán a gyártók -jellemzően kínai üzemekben- beépítenek a késztermékekbe.
Az alkatrész-kereskedelem mérete és bonyolultsága okán kellő mélységi folyamat és hatáselemzés hiányában nehéz megmondani, hogy egy konkrét vámemelés kinek fog többletköltséget okozni. Nézzük például, ha olyan kínai termékekre vezet be vámtételnövelést és ezáltal magasabb vámot Amerika, amely kulcsfontosságú az amerikai ipar számára, akkor az intézkedés negatív hatása elsősorban nem a kínai exportőrnél, hanem az amerikai gyártónál és ezáltal a késztermék belső piacon történő értékesítésekor az amerikai végfelhasználónál, késztermék exportálása esetében az amerikai exportőr piacra jutásánál jelentkezik.
Trump enyhén szólva nem tűnik egy felkészült, megfontolt vezetőnek, aki képes lenne hatékonyan levezényelni egy ilyen háborút.
Ezt támasztja alá a fentieken túl az is, hogy intézkedéseivel még saját potenciális szövetségeseit is regulázni akarja.
Amennyiben kizárólag Kínát akarná legyőzni, akkor érdemesebb lenne összefognia Európával.
Jelenlegi intézkedéseivel közelebb tolja egymáshoz az ellenséget és a szövetségeseit.

 

USA elveszítheti a Kína elleni kereskedelmi háborút?

Ami elsőre csak egy kisebb kereskedelmi csetepaténak látszott – az amerikai elnök elsőre védővámot vetett ki az acél- és alumíniumtermékekre – gyorsan átalakult egy Kína elleni kereskedelmi háborúvá. Amennyiben, Jean-Claude Juncker-rel egy délután és egy este alatt, Európa és az Egyesült Államok között megkötött fegyverszünet tartósan fen tud maradni, akkor az USA főként Kínával fog hadakozni.
Tovább élesedik a kereskedelmi konfliktusa Amerikának, Kanadával és Mexikóval az amerikai követelések miatt, amelyeket egyik érintett ország sem tud vagy nem akar elfogadni.
Azon a megállapításon túl, hogy minden résztvevő előre láthatóan veszíteni fog Trump kereskedelmi háborúján, mit lehet még elmondani a lehetséges kimenetelről?

• Megkerülhetetlen tény, hogy a makrogazdaságtan elvei mindig érvényesülnek!

Amennyiben az USA hazai beruházásai mértéke tartósan meghaladja a megtakarításokét, akkor az Államoknak tőkét kell importálnia, és nagy lesz a kereskedelmi hiánya.

• Súlyosbítja a helyzetet, hogy a múlt év végén elfogadott adócsökkentés miatt az amerikai költségvetési hiány mértéke új rekordmagasságot ért el – friss előrejelzések szerint 2020-ra meghaladja az ezermilliárd dollárt –.
• Az USA külkereskedelmi hiánya mindenképpen emelkedni fog, bárhogyan is alakul majd a kereskedelmi háború. Ez csak akkor nem fog bekövetkezni, ha az amerikai gazdaság recesszióba kerül. Ebben az esetben a jövedelmek akkora mértékben csökkennének, hogy ennek hatására a beruházások szintje és az import nagysága is jelentősen visszaesne.

Kínával szembeni amerikai kereskedelmi hiány megoldásának a legjobb kimenetele az lenne, ha javulna a két ország közötti kereskedelmi mérleg.
Ennek még párosulni kellene azzal is, hogy ugyanekkora mértékben növekedne az amerikai deficit más országgal vagy országokkal szemben.
Például, elképzelhető lenne, hogy az USA több földgázt exportálna Kínának, és kevesebb mosógépet importálna onnan.
Egy ilyen megoldásnak más hatása is lenne a világkereskedelemre, Amerika kevesebb földgázt adna el más országoknak, és maradva a példánál a mosógépeket ekkor Thaiföldről vagy más államokból szerezné be. Miután az USA így beavatkozna a piaci működésbe, többet fizetne az importért, és kevesebbet kapna az exportért. Egyszóval egy ilyen forgatókönyv szerint az Egyesült Államok összességében rosszabbul járna.
Amerika túl keveset takarít meg!
Az USA-nak van egy nagy belső problémája, de ez nem Kínához kapcsolódik. Az okot a saját hazájában kell keresnie, Amerika ugyanis túl keveset takarít meg.
Az amerikaiak, így Trump is, sok honfitársához hasonlóan, elsősorban rövid távra terveznek.
Ha az elnök értene a közgazdasághoz, vagy lennének hosszú távú elképzelései, akkor mindent megtett volna azért, hogy növelje az amerikai megtakarításokat és ezzel csökkenthetné a külkereskedelmi mérleg hiányát.
A Kínával szembeni fennálló deficit észszerű csökkentése – az alkalmazott vámháború elhagyása esetén -nem lesz egyszerű feladat.
Ha Kína aktívabban avatkozik be, és agresszívabb válaszlépéseket tesz, akkor az amerikai–kínai kereskedelmi mérleg még kisebb mértékben változhat meg.
Nehéz felmérni, hogy milyen károkat tudnak okozni egymásnak a felek.
Kína nagyobb ellenőrzést gyakorol a gazdasága felett, és növekedési modelljét már inkább a hazai keresletre akarja alapozni, és nem a beruházásokra vagy az exportra. Az Egyesült Államok mostani politikája segíti ebben Kínát.
Másfelől az amerikai intézkedéseket egy olyan időszakban vezették be, amikor Kína megpróbálja kezelni a túlzott mértékű eladósodás és a túlságosan nagyra épült kapacitások okozta problémákat. Legalábbis néhány szektorban ezt az amerikai intézkedések meg fogják nehezíteni.
Az is egyértelmű, hogy ha Trump igazi célja megakadályozni Kínát a Made in China 2025 elnevezéssel elfogadott politikájának megvalósításában, akkor biztosan kudarcot fog vallani.
Trump erre irányuló ellenséges intézkedései még jobban erősíteni fogják a kínai vezetők elhatározását az innováció erősítésére és a technológiai vezető szerep elérésére.

 

Amerikai adminisztráció felkészületlen!

Amennyiben bármely ország háborúba kezd, kereskedelmi vagy egyéb jellegűbe, akkor biztosnak kell lennie abban, hogy jó jól felkészült döntés előkészítői és döntéshozó vannak, akik egyértelműen meghatároznak célokat, megvalósítható stratégiát követnek, és élvezik a közvélemény támogatását.
Ebben a szükséges feltételben jelenleg hatalmas a különbség Kína és az Egyesült Államok között. Jelenleg a Trump-adminisztráció képzetlenebb gazdasági szakértői csapattal rendelkezik, illetve az amerikaiak többsége nem támogatja ezt a kereskedelmi háborút!
A közvélemény támogatása pedig tovább fog csökkenni, amikor az amerikaiak felismerik, hogy kétszeresen is veszíthetnek a kereskedelmi háborún.
Munkahelyek fognak megszűnni Amerikában nemcsak a megtorló jellegű kínai válaszlépések miatt, hanem azért is, mert – mint azt korábban bemutattam – az Egyesült Államok által bevezetett magasabb vámok meg fogják emelni az amerikai export árát.
Ez által az exportot versenyképtelenebbé válik, illetve az amerikaiak által vásárolt termékek ára is növekedni fog.
Kiválthatja a dollár árfolyamának esését, ezzel tovább emeli az amerikai inflációt, ami fokozhatja a trumpi külkereskedelmi intézkedésekkel szembeni ellenérzéseket.
Várhatóan ebben az esetben a Fed kamatot emel, ami alacsonyabb beruházási rátához és növekedési ütemhez, egyben nagyobb munkanélküliséghez vezet.
Trump már eddig is megmutatta, hogy milyen módon reagál arra, amikor a hazugságai lelepleződnek, vagy a politikája megbukik, továbbra is erősködik álláspontja mellett.
Kína már ismétlődően felkínálta számára, hogy arcmentő módon hagyhatja el a csatateret, és győztesnek kiálthassa ki magát. De ő visszautasította ezeket a lehetőségeket.
Trump három jellemzője adhat reményt

Trump ismeretében reményre adhat okot azonban három rá jellemző tulajdonság ismerete.

1. Az elnök elsősorban a látszatra ad a lényeg helyett.
2. Kiszámíthatatlan.
3. A „big man” (nagy ember) politika iránti rajongás.

Megoldás lehetne egy, Hszi Csin-ping kínai elnökkel tartandó csúcs találkozón történő bejelentés arról, hogy a fennálló probléma megoldódott. A vámok kisebb mértékű kölcsönös kiigazításával kezelték a helyzetet.
Bejelentést tennének arra vonatkozóan is, hogy Kína kész a piacát jobban megnyitni, amit amúgy Peking is már ettől függetlenül tervezett bejelenteni.
Így mindenki boldogan zárhatná le a konfliktust!
Ezen elképzelés szerint Trump „megoldhat” egy olyan problémát, amelyet ő maga idézett elő.
A világ azonban egészen más lesz ezután a kereskedelmi háború után.

Erősödni fog a bizonytalanság, a nemzetközi jogrendbe vetett bizalom csökken, a határok élesebbek lesznek az országok között.

 

Mindenki magában bízik a vámháborúban

• A Kínaiak

A kínai nézőpontból Trump az amerikai társadalmi és politikai rendszer válságtünete, és hosszú távon a racionális politikusok által vezetett Kína felül fog kerekedni a belső ellentétekkel küzdő Amerikán.
Hszinek és a kínai vezetésnek nem kell választásoktól tartania, és nem bírálják tevékenységét folyamatosan hazájában.
Lényeges elem továbbá szerintük, hogy a kínai nép több gazdasági kárt képes elviselni, mint az elsősorban a pénztárcájukkal törődő amerikaiak. A kínaiak az utóbbi időben, Trump fogadó képtelenségének hatására nem nagyon hajlandóak tárgyalni Trumpékkal.
A kínaiak jelenleg úgy látják, hogy ha szükséges is meghozniuk jelentős áldozatokat, bíznak abban, hogy ők kerülnek majd ki győztesen a háborúból.
A pénzpiacok viszont egyelőre a résztvevők közül nem rájuk tesznek téteket, a pénz mozgása alapján minden gyengesége és Trump ellenére is véleményük szerint az Egyesült Államok áll jobban.

Nem vagyok hivatott a felsorolt tények, fejtegetések bemutatásán túl megjósolni a vámháború végkimenetelét. Mindösszesen arra vállalkoztam, hogy a lehető legtöbb mértékadó adatot, tényt, felvetést bemutassam.
A tényadatok, az elemzések, az információk, kiegészítve a saját véleményeimmel, az általam készített logikai rendbe állított csoportosításban, különböző a világhálón szereplő közleményekből származnak!
A következő, 5. befejező részben szeretném bemutatni a háború, egyes – a világpiacon és hazánkban is ismert – termékekre gyakorolt hatását és az EU helyzetét, kilátásait a kereskedelmi háborúban, benne Magyarország érintettségét.
Természetesen a korábbi részekben említett módon a vámeljárásokra gyakorolt hatásokat is körbejárom majd.

Folytatom.

Tüske Péter