A vám jelentősége a világkereskedelemben, különös tekintettel a 2018-ban kibontakozó vámháborúkra 2. rész

Amerikai – Kínai vámháború előzményei – Elvették a kínaiak a munkát?

A vám világkereskedelemben betöltött jelentőségének bevezetéseként a teljesség igénye nélkül ismertettem egy kis egyetemes vámtörténetet. Ahogyan azt az első rész felvezetésében jeleztem, jelen elmélkedéseim célkeresztjében az idei év világpolitikai történéseit, gazdasági, pénzügyi folyamatait jelentősen befolyásoló, kibontakozás alatt álló illetve Amerika és Kína között aktuálisan dübörgő vám és kereskedelmi háború áll. A két nagyhatalom közötti vámháború érinti a világkereskedelem más szereplőit, régióit is. Mint minden történésnek úgy ennek is voltak előzményei, jelentős befolyással bíró fejleményei.

A termelés Kínába költöztetése tényleg elvette a munkát vagy sem?

Nagyon megalapozottnak tűnő igazságként terjedt el az elmúlt időszakban a világban, hogy a termelés Kínába költöztetése az első számú oka a nyugati világ országaiban tapasztalható gazdasági és munkaerő piaci gondoknak.Tény, hogy a multinacionális nagyvállalatok gazdasági érdekekből, Amerikából és Európából alacsony bérszínvonalú ázsiai országokba, elsősorban Kínába telepítették át az ipari termelésüket. Ezen okokból az érintett országok ipara az anyaországban megszűnt, az ipari munkások nagy számban vesztették el állásukat. Ilyen okok és körülmények hatására a politika lehetőséget látott a nagy tömegben, reménytelen helyzetbe lévő volt munkásokban és különböző politikai ígéretekkel befolyásolni tudták őket. Többek között ilyen hatások és okok vezettek a Nagy Britanniában a brexit-hez, és emiatt jutott hatalomra a munkahelyek USA-ban tartását, valamint a kitelepített beruházások vissza hozatalát ígérő Donald Trump is. Egyre több tény szól a mellett, hogy ha a fenti állításoknak van is igazságtartalma, így sommásan ez az állítás azonban önmagában nem igaz.

A kínaiak egyáltalán nem lopják, lopták el a munkahelyeket a nyugati világ országaitól.

A gazdasági tényadatokat értékelve megállapítható, hogy a kínaiak a valóságban ténylegesen kevesebb munkát „vettek el” ez USA-tól és Európától. Bizonyított, hogy Kína világgazdasági integrációja – Kína 2001-ben lett a Kereskedelmi Világszervezet /WTO/ tagja, ami nagyon fontos mérföldkő volt a globalizációban – új gazdasági lehetőségeket teremtett nyugaton. Ezek a gazdasági hatások jelentős részben kompenzálták az eltűnt munkahelyeket. Azt persze a nagy nyugati ipari cégek is tudták, hogy míg korábban kockázatos lett volna Kínába helyezni a termelést, 2001 után biztosak lehettek benne, hogy Kínából simán lehet majd Nyugatra exportálni. (WTO tagság pozitív hatása okán). Ezek a folyamatok önmagukban még nem jelentették azt, hogy ne lettek volna olyanok Európában és az USA-ban, akik nagyon rosszul jártak és bizonyos szektorok megsínylették a kínai konkurenciát.

A valós gazdasági adatokból tehát kiderült, hogy hiába vált nagy divattá a termelés Kínába költöztetését okolni a nyugati világ bajaiért, ennek még az ipari munkahelyekre nézve is igen kevés volt a kimutatható negatív hatása. Az érintettek gazdaságának teljes volumenét megvizsgálva megállapítható, hogy kifejezetten növelték a foglalkoztatást ezek a folyamatok. Az olcsó kínai termelés és a globalizáció (bármit is kell érteni ez alatt) jóval mérsékeltebb és összességében nincs negatív hatással a nyugati világra. A gazdaság kiszervezéssel nem érintett szektoraiban és az azokhoz tartozó munkakörökben jelentős pluszt hozott a munkakiszervezés.

Figyelve a híradásokat az utóbbi időben még korábbi kiszervezéssel érintett szektorokban is elkezdtek visszavándorolni Kínából a befektetések, gyártási kapacitások és így a munkahelyek is. Megállapítható, hogy a probléma tehát nem Kínában vagy a globalizációban keresendő első sorban, hanem sokkal inkább a technológia és más, jellemzően belső okokban. Elsősorban ezek miatt szakadt le a munkásosztály érintett része és okozott ez a hatás nyugaton elégedetlenségeket.

Miért csökken akkor a nyugaton az iparban a foglalkoztatás?

Nincs vita a vezető közgazdászok között abban – az adatok elég egyértelműek -, hogy az ipari foglalkoztatás a nyugati világban hosszú távon folyamatosan és visszafordíthatatlanul csökken.

A feldolgozóiparban dolgozó munkások aránya Amerikában és az összes iparosodott nyugati országban különböző mértékben már hosszú évek óta fokozatosan csökken. Ezekből az adatokból az is kiderült, hogy a nyugati ipar leépülése jóval Kína világgazdasági integrációja előtt elkezdődött. Ezért nem a kínai kereskedelem, hanem a technológia visszafordíthatatlan fejlődése a felelős. A korábbi években összetett, hosszú és munkaigényes feladat volt legyártani egy autót, szükséges volt az összeszereléshez sok munkás, illetve a munkások munkáját irányító vezető tevékenysége. Jelenleg a munka nagyobbik részét ipari robotok végzik, és jellemzően a munkafolyamatokat sem emberek, hanem számítógépek irányítják. A rendszer lehetőleg, automatikusan működik, a gyártósor mozgatásától a végtermék előállításáig a raktárkészlet-kezelésig. Lásd logisztikai folyamatok, ellátási láncok szervezése, együttműködése és még csak most jön az ipar 4.0, a teljes körű robotizáció. Amíg az európai és amerikai ipari foglalkoztatás jelentősen csökken, a nyugati ipar többet termel, mint azt valaha, de nem emberi, hanem gépi erővel. Elemzések szerint a feldolgozóipari munkahelyek háromnegyede a technológiai fejlődés miatt tűnt el, és mindössze tizede a kereskedelem miatt.

A teljes összefüggés bemutatása során nem szabad elhallgatni, hogy a kínai munkás azért tudott versenyképes lenni a robotokkal szemben, mert nagyon olcsón dolgozott. Hozzátartozik az is, Kína mindent megtett azért, hogy ahol csak tudta megpróbálta kijátszani és a maga előnyére fordítani a nemzetközi kereskedelmi rendszert. Tiltott támogatást adott az exportőröknek, áru- termékhamisítást hagyott jóvá, követett el, befolyásolta a gazdasági piaci folyamatokat, dömpinget támogatott. Jelenleg már azonban változott a helyzet, Kínában is nőnek a bérek, melynek hatására elkezdték automatizálni a gyártást. Összegezve, Kínában is vége az olcsó munkaerőnek, Kínába is megérkezett a munkaerőhiány, elérte őket is az a folyamat, ami a nyugati országokat. A kínai gyárak eljutottak oda, hogy kezdenek belerokkanni az árversenybe, amit ők indítottak.

Pontosan mi is történt az USA-ban?

Nem véletlen, mint ahogy fentebb jeleztem, 2001-től Kína WTO tagságától kezdődően kezdett el felpörögni a termeléskiszervezés. Egy 2016-os amerikai közgazdasági elemzés szerint -1999 és 2011 között-, az amerikai gyárak Kínába telepítése miatt 2,4 millió munkahely szűnt meg az Egyesült Államokban. Ezt az elemzést hívják Amerikában a „Kína-sokk” elméletnek! A dühös, elégedetlen munkások választották meg Trumpot? A republikánusok évekig nem foglalkoztak azokkal a munkás szavazóikkal, akik a globalizáció és a szabad kereskedelem vesztesei voltak. Trump a választási kampányban, és mint látjuk az intézkedéseit is, pont azt mondta nekik, amit ők hallani akartak. A “Kína-sokk” elmélet – az elnöki tanácsadók hatására – meghatározóvá vált a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányban.

Donald Trump republikánus jelöltként mindenhol azt hangsúlyozta, hogy Amerika minden baja Kína miatt van, és hatalomra jutása esetén Ő jól meg fogja büntetni Pekinget, a kínaiakat. A kampány működött és Trump elsősorban azokon a helyeken tudott meglepetést okozni, ahol a helyi ipart negatívan érintette a kínai konkurencia. A valóság az, hogy más mértékadó kutatási eredmények alapján ez a „Kína-sokk” nem volt olyan brutális, mint azt az elemzés bemutatta. A Kína-sokkról író szerzőhármas egyfelől túlértékelte a kereskedelem negatív hatásait, másfelől elhanyagolta a létező pozitívokat. A valós Kína-sokk tehát jóval mérsékeltebb volt, sőt a munkakiszervezés nem ártott Amerikának. A vita az értékelések kapcsán elsősorban módszertani, adatelemzési kérdések körül forog.

Tények!

Nem egyszerű megállapítani, hogy egy adott cég, egy adott iparág vagy egy adott munkahely pontosan mi miatt tűnik, tűnt el. Az ismertetett technológiai fejlődésen és a kínai kiszervezésen túl bőven találhatók különböző okok, amik felelősek lehetnek. Ilyenek lehetnek a fogyasztói szokások, piaci igények változásától kezdve az adott országon belüli adókülönbözőségek és az adott cégek irányításának, teljesítményének változása (például azért esett vissza az amerikai autógyártók teljesítménye, mert Kína kereskedik vagy mert nem a piaci igényeknek megfelelő autókat gyártanak?). Nem mindegy, hogy a munkahelyek számának, jellegének visszaesését milyen módon vizsgáljuk. Az adott cégen belül, iparági szinten vagy esetleg egy adott földrajzi régión belül. A világ, mint tudjuk nem két országból áll. Kína és Amerika közötti kereskedelemre és a megvalósult munkakiszervezésekre sok más nemzetközi változás is hatással van. Ezek mind-mind önmagukban nehézkessé teszik az összetett világgazdasági viszonyok vizsgálatát. Tény, hogy munka termelés kiszervezésnek nem csak negatív, pozitív hatásai is vannak, voltak. Olcsóbbak lettek a termékek, a cégek költségei csökkentek, több bevételt realizáltak és így több pénzük lett beruházni. Paul Krugman neves közgazdász megállapította, hogy a „Kína-sokk” elmélet szerinti 2,4 millió elvesztettnek mondott munkahelyet az adott kutatók úgy számítottak ki, hogy megnézték a kínai ipari konkurencia helyi (regionális) hatásait. Ezt követően pedig ezekből országos szintű következtetéseket vontak le. Ezzel a kimunkálással probléma volt. A helyi – régiós- gazdasági viszonyokat sok más tény is befolyásolta. Az amerikai gazdaság belső folyamatainak az adatok más módszertannal való kiértékelése jobban megmagyarázza a regionális munkanélküliségi változásokat, mint a kínai konkurencia hatása.  A Kína-sokk modellből az sem derült ki, hogy például ma hogy állnának a Szilícium-völgyi amerikai nagyvállalatok, ha nem tudtak volna olcsón gyártatni Kínában. Mi lett volna, ha az olcsó kínai mobilgyártás következtében nem lenne Android vagy iPhone a fél világ lakosságának kezében? Az amerikai foglalkoztatás a Kína-sokk ellenére is erős volt a 2008-as válságig, és a válság utáni talpra állás óta a munkanélküliség ismét rekord alacsony lett.

 Álljon itt egy idézet egy kapcsolódó magyar világsikerről!

„A foglalkoztatási hatások kapcsán elég fontos eredményekkel állt elő a témában egy magyar doktorandusz, a New York-i Columbia Egyetemen kutató Magyari Ildikó. Magyari az amerikai cégek adatait vizsgálva arra jutott, hogy bár a gyári munkások foglalkoztatása valóban csökkent a kínai konkurencia miatt, ugyanezeknek a cégeknek a teljes foglalkoztatása nőtt.”

Az alacsony képzettséget igénylő munkafolyamatok Kínába telepítésével a cégek csökkentették a termelési költségeiket, és így csökkentették az áraikat is. Ez megnövelte a termékeik iránti keresletet. A termelési költségek csökkenése és a megnövekedett kereslet által generált források egy részét abba fektetik, hogy több, magasabb képzettségű munkavállalót vesznek fel.”

Ennek a folyamatnak lehet az eredménye az, hogy például ma a General Electric amerikai üzemeiben kevesebb gyári munkást, de több értékesítőt, logisztikust, mérnököt vagy marketingest alkalmaznak, mint húsz évvel ezelőtt.

Mások azt vizsgálták a kínai konkurencia kapcsán, hogy az Egyesült Államok mennyiben tudta ellensúlyozni a kínai import hatását a saját exportjának növelésével. Megállapították, hogy a nettó munkahelyveszteség (azaz az növekvő amerikai exporton nyert munkahelyek számából kivonva a kínai importon bukott munkahelyek száma) jóval kisebb, mint 2,4 millió. Pontosan 400 ezer munkahely esett ki az összeszerelő iparban a kereskedelem miatt. A szolgáltató szektorban az amerikai cégek globális terjeszkedése ennél jóval több plusz munkahelyet teremtett. A kereskedelem teljes gazdaságra gyakorolt hatásai pedig végső soron pozitívak: a munkaerő-kereslet 700 ezer állással nőtt a kereskedelemnek köszönhetően.

Mi történt máshol? Hasonló hatások jelentkeztek?

Japánban is hasonló hatások jelentkeztek. Ott jóval előbb kezdődött és jóval nagyobb méreteket öltött a termelés Kínába telepítése, mint Amerikában. A szigetországban az ezredfordulón ugyan valóban bezuhant a feldolgozóipari foglalkoztatás Kína miatt. 2004 után azonban növekedésnek indult és a teljes kép itt sem negatív. Még úgy sem, hogy a gyári munkások száma kevesebb lett. Japánban a teljes foglalkoztatást nem érintette negatívan a Kínai kiszervezés, hasonló okokból, mint Amerika esetében. A nyugati és japán cégek megállapíthatóan eléggé rugalmasan tudták kezelni a kiszervezésből származó kihívásokat. Tény, hogy azok, akik túlélték a kínai konkurenciát, azok erősebben kerültek ki ebből. Az éles piaci verseny hatása jobb teljesítményre sarkallta őket, és a kereskedelmi nyitás új lehetőségeket adott számukra. Japánban és Amerikában is elindult egy óvatos újraiparosodás. Mégpedig érdekes módon pont a technológiai fejlődés hatására.

Miután tény, hogy a kínai termelés és a kínai munkások is egyre drágábbak, a termelési folyamatok egyre összetettebbek és technológia igényesebbek lettek, így kevésbé éri meg őket alacsony jövedelmű országokba kiszervezni.

„Amerikában Trump választási győzelme idején elég sok cikk foglalkozott azzal, hogy az észak-karolinai Hickoryban tönkretette a bútorgyártást az olcsó mexikói és kínai konkurencia.” Arról aztán már kevesebb szó esett, hogy ezek a helyi bútor gyártók néhány év gyengélkedés után talpra álltak, és már 2016-ban jelentős munkaerőhiány volt a térségben.

Azt az eredeti Kína-sokk kutatás szerzői is leírták – ez persze valahogy kevesebb figyelmet kapott (talán nem volt érdek?) -, hogy a sokknak már vége van. Már nem kell félni az olcsó kínai munkaerőtől, mert egyrészt már nem annyira olcsó, másrészt a technológiai fejlődés ma már inkább Amerika előnyére befolyásolja a folyamatokat.

Akkor mi is lett a kiszervezések hatása nyugaton? A nyugati régi ipari gazdaságok jóval nehezebben tudtak alkalmazkodni a helyzethez. Az 1990-es években az volt a közgazdasági konszenzus, hogy nem baj, ha az olcsó gyári munkák Kínába távoznak, majd jönnek helyettük jobb minőségű szolgáltatóipari munkák, mindenki talál majd magának új és jobb állást. Ennek az egyik része valóban megvalósult. A jobb minőségű szolgáltatóipari munkák, álláshelyek létrejöttek, de ezeket nem a korábbi gyári munkások töltötték be. Tény, hogy az amerikai munkaerőpiac mindig sokkal rugalmasabb volt, mint az európai. Azonban a dolgozók még ott sem tudtak gyorsan reagálni a hirtelen változásokra. A képzetlenek nem tudták azonnal tovább képezni magukat, más magasabb tudást igénylő munkákra. Ám emiatt kár Kínát vagy a kereskedelmet okolni. Hiszen, ha nem a kereskedelem, akkor a technológia változása amúgy is elvitte volna ezeket az állásokat.

Mi a vélemény a „Kína-sokk” elleni lépésekről? Kell-e a háború? Kellenek-e a vámintézkedések? Amerikában elég széleskörű egyetértés van abban, hogy bármennyi munkahelyet is érintett a Kína-sokk, Trump alkalmazott intézkedései, azaz a védővámok bevezetése nem működik, működhet hatékonyan.

A következő részben ismerkedjünk meg, hogy milyen intézkedések és ellenintézkedések történtek és azoknak mik a tényleges hatásai.

Folytatom!

Tüske Péter