A vám jelentősége a világkereskedelemben, különös tekintettel a 2018-ban kibontakozó vámháborúkra 1.rész
Bevezetésként egy kis egyetemes vámtörténet
Hosszabb önkéntes hallgatást és elmélyült gondolkodást követően úgy döntöttem, hogy folytatom a szakmai összefüggéseket boncolgató blog sorozatomat.
Az elmúlt időszak történései, a sok támogató, érdeklődő barát, ismerős, volt és jelenlegi kolléga megerősítettek abban, hogy érdemes aktuális kérdésekről, szakmai alapon egyéni véleményeket megfogalmazni még akkor is, ha azok – az írás készítőjét is meglepő módon – mint később kiderült komoly visszhangra találnak a szakmai közegben és a leírtak fogadtatása olyanokat is nyilvános megnyilatkozásokra késztetnek, akikre nem is számíthattam. Akár korrekt akár sajnálatosan nem az a mondanivalójuk.
Az általam akkor feldolgozott szakmai témával úgy jártam, mint egyik kedvenc filmem – „A Pelikán ügyirat” –főszereplője. Hagyjuk is a korábbi történetet. Aki akkor nem olvasta, annak most ajánlom.
Jelen elmélkedéseim célkeresztjében az idei év világpolitikai történéseit, gazdasági, pénzügyi folyamatait jelentősen befolyásoló, kibontakozás alatt álló, illetve Amerika és Kína között aktuálisan dübörgő vám és kereskedelmi háborúk állnak. A két nagyhatalom közötti vámháború érinti a világkereskedelem más szereplőit, régióit is. Mint minden történésnek úgy ennek is voltak előzményei, jelentős befolyással bíró fejleményei. Az utóbbi időben bárhol fordulok meg vám és logisztikai vagy más gazdasági körökben, de még a barátok, ismerősök között is rendszeres beszédtéma a naponta érkező újabb és újabb kapcsolódó hírek értelmezése, átbeszélése.
Megint azt tapasztalom, hogy erről is szinte mindenkinek van véleménye. Van, aki a gonosz hatalom terjedésének tartja, mások Kína és a kínai termékek utálata, vannak akik Trump elnökkel való szimpátiájuk vagy unszimpátiájuk okán és persze sok más támogató vagy ellenző vélemény kíséretében közelítik meg a történéseket. Mik hangzanak el? A globalizáció terjedése, munkahelyek megszűnése, termelés kiszervezése, termékhamisítás, kereskedelmi csalások, származási problémák, tőzsdei negatív hatások, hogy csak párat nevesítsek.
Általánosságban azt tapasztalom, hogy a sok-sok vélemény – melyet amúgy, még ha nem is mindegyikkel értek egyet, tiszteletben tartok – mögött komoly alapfogalmak és szakmai összefüggések ismeretének hiánya ismerhető fel.
Előre bocsájtom, hogy sem egy véleményvezér, sem egy nagy tanító nem veszett el bennem és ilyen szerepekben sem kívánok tetszelegni, hanem ha valakit tényleg érdekel a vám, annak szerepe, hatásai és megtisztel, hogy beleolvas, az anyagba akkor annak minden bizonnyal segít majd jobban megérteni a folyamatokat.
Véleményem szerint ahhoz, hogy együtt elinduljunk a minden bizonnyal bonyolult összefüggések fejtegetésében szükségesnek tartom, hogy elöljáróban nézzünk egy kis egyetemes vámtörténetet.
1. rész : Egyetemes vámtörténet
Igyekeztem összeszedni azokat az információkat, amelyeket úgy gondolom, hogy érdemes lesz megismernünk. Előre bocsájtom, hogy ezek nagy részét különböző alkalmakra –ünnepi megemlékezésekre és oktatási segédleteim készítésekor – már a múltban összeállítottam. Ezekből szeretnék a teljesség igénye nélkül szemezgetni.
Kezdjük egy határozott történelmi tényállítással, „Viribus unitis „– „Egyesült erővel” I. Ferenc József császár és király ide illő jelmondatával. Tudniillik, a vámügyintézés Magyarországon deklaráltan 1867-től, a kiegyezés évétől önálló szakmaként van jelen. Kijelenthetjük, hogy nagy múltra, tradíciókra tekint vissza.
Tekintsünk most ennél is jóval korábbra vissza! Érdemes megemlékezni a vámok, adók kialakulásáról, az első vám és- adószedők megjelenéséről. Történelmi ismereteink szerint a vámok, az adók egyidősek az emberi társadalmak kialakulásával. Az ősközösség felbomlását követően a megtermelt árut el kellett szállítani a vásárlóhoz, vagy a cserepartnerhez. Az áruszállítás olyan természet- és később ember alkotta útvonalakon történt, ahol az árut szállítók aránylag gyorsan és biztonságosan célba érhettek. Ekkor alakultak ki azok az utak, amelyeket az emberiség évszázadokig használt. Ilyenek voltak többek között a selyem-, a borostyán-, a só utak. Az ilyen utak mentén alakultak ki az első vám és adószedőhelyek.
Talán ismert, hogy a legkorábbi szervezett társadalmakban is működtek vámszedők és léteztek olyan előírások, amelyek alapján az államok vagy valamely település határán átszállításra kerülő áruk után vámokat, adókat kellett fizetni.
Az ókori vámszedésről, annak gyakorlatáról, a vámszedőkről már a Biblia is megemlékezik. Szent Máté, Alfeus fia, aki akkor a Lévi nevet viselte, szintén vámszedő volt. „Jézus szólt neki: kövess engem! És Ő oly hirtelen állt fel a vámasztala mellől, hogy az felborult, és a vámérmék szerte szét, gurultak.” Máté gyűjtötte, megőrizte az Úr szavait és beszédeit, és Jézus mennybemenetele után írásba foglalta azokat. Neki köszönhetjük, hogy a Máté- evangéliumában az utókor számára meglepően pontosan fennmaradtak a vám és a vámok fogalmak. Szent Máté, a Jézus által a vám asztal mellől elhívott vámszedő a vámosok védőszentje, akit a vámszakmában dolgozók is, mint mesterségük egyik ősi képviselőjét tisztelik. A névadó vámos apostol, a mai világban a vámszakmában dolgozók között szellemi kapocs a nemzeti határokon túlnyúló munka-, képzési-, és tapasztalatcserében. Az Európai Unió így fogalmazta meg Szent Máté korunkban betöltött szerepét:„Máté, váljék Európa nemzetközi, pénzügyi terülten dolgozói számára és még azon túl is integrációs alakká”.
Lukács evangéliuma rögzíti Jézus és egy másik vámszedő, Zakeus fővámszedő találkozását Jerikóban. A római birodalomban jellemző volt, hogy a vámszedés jogát bérbe adták annak, aki azért a legtöbbet ígérte. A fentiekből következően, mint fontos vámszedőhely után, Zakeus fővámszedőnek is a vámszedés jogáért sok bérleti díjat kellett fizetnie. A vámszedőtől függött, hogy jogi szabályozás nélkül is képes-e beszedni a vámot a rábízott területen. Az alkalmazott módszerek miatt a vámszedők társadalmi megítélése az ókorban igencsak változó volt. Zakeus nevének jelentése: ártatlan és tiszta. Foglalkozása azonban kifejezetten ellenszenves volt a zsidók számára. Zakeus gazdag és rendkívül alacsony termetű volt.
Ugyanakkor az emberi kapcsolataira nézve elveszett ember volt. Amikor megtudta, hogy Jézus a háza előtt fog elmenni és ahhoz, hogy kicsi termete ellenére láthassa Őt, felmászott egy eperfüge fára. Jézus mikor meglátta, nevén szólította. Előtte soha sem találkoztak és akkor Jézus azt mondta neki: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.”
A vám és adószedés jelentősége végigvonul a történelmen. A központi hatalommal rendelkező királyságokban, mint például Franciaország és Anglia, az országhatárok egyben vámhatárokat is jelentettek. A vámregálé, vagyis a vámfelségjog a központi hatalom, a király kezében volt. Mindenkor a hatalom gyengülését jelentette, ha az uralkodó a vámszedés jogáról lemondott, vagy azt átengedte a hűbéruraknak. A vámpolitikával először a XVIII. század közepén, a merkantilizmus néven ismert közgazdasági elmélet létrejöttekor találkozunk. A merkantilizmus alapja a védővám volt, mely azonban akkor még nem az ipar- vagy termékvédelmet jelentette, hanem az egyes országok aranykészletét óvta. A későbbiekben a vámuniók jelentős szerepet játszottak az országok közötti hatalmi versengésben. Például a német vámunió kérdését Ausztria és Németország között az 1866. évi háború döntötte el. A XIX. és XX. században fejlődött ki a vámeljárások jogi szabályozása, és a vámtechnika.
A teljesség igénye nélkül szükséges a magyar történelem vámvonatkozású emlékeiről is szót ejteni.
A magyar vámok és adók története is több, mint ezer esztendőre tekint vissza. Szent István király törvénykönyvében már megjelentek a határforgalomra vonatkozó vámszabályok. Azt, hogy István korában is már voltak vámszedőhelyek közvetve onnan tudjuk, hogy a fennmaradt királyi adománylevelek megemlítik, hogy azokat az uralkodó, elsősorban az egyház részére elajándékozta. Ezek a helyek a kereskedelmi útvonalak mentén helyezkedtek el. Az átkelőhelyek, elsősorban a folyók mentén, a réveknél voltak. Ma is ismert a középkor vándorkereskedőjének azon mondása, mely szerint: „amit megnyerünk a vámon, elveszítjük a réven”.
A vámszedés jogát Magyarországon is gyakran bérbe adták.
1.Endre uralkodása alatt 1222-ben készült Aranybulla már azt említi, hogy a király visszaszerezte ezen jogát, amely alapján kijelölte a külországbéliek kizárásával a vámszedőket, „a vámszedők pedig az ország nemesei lesznek” így szólt a rendelkezés.
Harmincad vám: (lat. tricesima)
Károly Róbert által bevezetett és a XVIII. századig alkalmazott harmincad vám jövedelmező kincstári bevételt biztosított. Károly Róbert a belső híd-, rév-, útvámok helyett vezette be a harmincadot. Vám vagy adó volt-e a harmincad? A harmincad a regale része volt, és az ország határán átvitt áru vámja volt. A régi nyolcvanad vámot váltotta fel. A behozott és kivitt áruk után a főútvonalak mentén levő harmincad helyeken érvényesítették. Károly Róbert harmincadként 1%-os értékvámot szedetett.
A kialakult gyakorlatot Luxemburgi Zsigmond király 1405. évi II. számú decretuma szentesítette, amely rögzítette, hogy a harmincadot mind az országból kivitt, mind az oda behozott áruk után fizetni kell. Zsigmond idejében ennek mértéke 3,33%-al emelkedett. Először írásos formában, Zsigmondnál jelenik meg a vámolásnál közreműködő hozzáértő, megbízható személy kilétének és az általa végzendő feladatoknak a meghatározása.
A törvénycikk előírta, hogy minden városban válasszanak két, arra alkalmas esküdt polgárt, akiknek kötelességük volt minden külföldre szánt árucsomag becsomagolásánál jelen lenni és azokat megvizsgálni. A két esküdt polgár felügyelte az előírások betartását és a becsomagolt árukat pecsétjükkel jelölték meg, illetőleg biztosították azokat. Így érvényesült a középkorban az úgynevezett „bizalmi elv”.
Az 1867-es Kiegyezéskor közös vámjogi szabályozást is tartalmazó egyezménnyel vámunió jött létre Magyarország és Ausztria között. A vámunió, melyet 1867 és 1919 között öt alkalommal újítottak meg, lényegében az I. Világháború elvesztésével ért véget. A kiegyezésről szóló dokumentumot a császáron kívül magyar részről Gróf Andrássy Gyula írta alá. Külön meg kell említeni gróf Lónyay Menyhértet, a kiegyezés után megalakult felelős magyar kormány pénzügyminiszterét, aki 1867. március 10-én 1. számú körrendeletével létrehozta a magyar királyi pénzügyi felügyelőségeket, melynek alárendeltségében létrejöttek az önálló magyar pénzügyőrség és az adószedés szervei.
Családi vonatkozású kapcsolat, hogy felállításra került a Fiumei tengerész pénzügyőrség is, ahol 1914-től anyai nagyapám, Kalinics – Krasznai József is szolgált.
Fiumei tengerész pénzügyőrség flottája látható az egyik mellékelt dián, középen az egycsavaros László gőzhajóval, amellyel cirkáló ellenőrzéseket végeztek a Kvarner öbölben. A hajó 1881-ben Nantes-ben készült.
Lónyay Menyhért pénzügyminiszter 1869-ben bízta meg Ybl Miklóst a Schopper – Platzra (a mai Kossuth Lajos tér) építendő vámház tervének kidolgozásával. Ezt a tervet azonban a városvezetés városrendezési okokra hivatkozva elutasította. A Főváros új helyszínként a Duna partján fekvő Só tér (ma Fővám tér) környékét szemelte ki, ahol a csatlakozó vasúti forgalom a város életét és fejlődését nem akadályozta. Minisztertanácsban, Andrássy Gyula miniszterelnök akarata érvényesült Lónyay ellenében. Ő elfogadta és támogatandónak tartotta a fővárosi ellenjavaslatot. A Fővám palota épülete (ma a Corvinus egyetem) 1874. május 1-jére készült el, alapterülete több mint 9500 négyzetméter, főhomlokzata a Dunára néz. A Fővám palotában négy hivatal működött: a vámhivatal, a pesti pénzügyigazgatóság, a központi árüzleti és a bányatermék igazgatóság. Érdemes megemlíteni, hogy a hatósági vám és adóellenőrzés, bevételezés ebben a korban is több alkalommal volt egy, majd két és újra egy szervezetben. 1871-ben az adó és vámhivatalokat szétválasztották. 1886-ban a közigazgatási átszervezés során királyi vám és adóőrség néven egyesítették. Érdemes szót ejteni az ebben az időszakban kialakuló vámügyintézésről, mint önálló szakmáról. A vámközreműködés Magyarországon a kiegyezést követő gazdasági fellendülés hatására széles körben igényelt, elismert, közmegbecsülésnek örvendő szakmává vált. Művelői elsősorban osztrák, német tulajdonú – közte a mai napig az európai és a hazai szállítmányozói piacot is meghatározó – speditőr cégek és a későbbiekben a tőlük elsajátított tudáson, szakmai kultúrán felnövő hazai fuvarozó-, szállító vállalatokban, kereskedő, termelő cégekben dolgozó vámügyeket intéző alkalmazottak, illetve a kor szokása szerint az úgynevezett táskás speditőrök voltak.
Állítsunk emléket elődeinknek azzal, hogy itt néhányukról név szerint is megemlékezzek:
Az első meghatározó szereplő a Gottfried Schenker által 1874-ben alapított magyarországi Schenker fiók volt. Hazai alapítású követője a Herzog Moses Löbl speditőr vállalat, mely család a korabeli polgárosodás egyik tipikus példáját jelentette. Ma elsősorban az Andrássy úti villáról és a Szépművészeti Múzeumban található Herzog gyűjteményről ismerjük a családot.
A többiek nevét is érdemes felsorolni:
Blum- féle Gőzmalom Rt, Heller M és társa, Fischer és Sonnenberger, Friedestein és Gompez, valamint a Beck és Fonn szállítók, a Rechnitz Ignác a Kállai speditőr iroda és még sokan mások.
Ebben a korban alakultak meg a különböző szakmai érdekképviseleti szervezetek is. Ezek aztán hamar vám és tarifa ügyekben véleményező szerepet vállaltak és kaptak a kor kormányzati szervei mellet. Kiváló, nagy tudású és nagyformátumú emberek, szakemberek álltak ezek élére.
Vámügyi Tanács (1890):
1890. év elején a román kormány részéről megfogalmazódott az igény, hogy kezdődjenek a tárgyalások a kereskedelmi szerződés megkötéséről. Ennek kapcsán a kereskedelemügyi miniszter konzultálni kívánt az érintett minisztériumokkal, az Országos Gazdasági Egyesülettel, az Országos Iparegyesülettel és a kamarákkal, azért, hogy kialakítsák az egységes magyar álláspontot. Itt vetődött fel annak a szükségessége, hogy szakmai körök részvételével alakuljon meg konzultatív célokra a Vámügyi Tanács. A Vámügyi Tanács véleményező közege volt a Kereskedelemügyi Minisztériumnak és feladata az volt, hogy szakszerű tárgyalás után véleményt mondjon a hozzá utasított vám- és tarifaügyekben. Elnöke a kereskedelemügyi miniszter és az általa kinevezett egy, esetleg két helyettes elnök, illetve még 21 tag vett részt benne. A pénzügyi, a földművelési és a kereskedelemügyi miniszterek neveztek ki egy- egy tagot, valamint a kereskedők, iparosok, gazdák és speditőrök testületei jelöltek tagokat. A Tanácsot az 1890 április 11.-i minisztertanácsi határozat állította fel és működését a pénzügyminiszter 1890. július 24-én, a 72,121. szám alatt kelt rendelete szabályozta.
Jelentős kormányzati szereplők voltak ebben a korban:
Baross Gábor miniszter
1889-től 1892-ig ő a kereskedelemügyi miniszter. Funkciójából fakadóan a vám- és szabadalmi ügyek és az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal felügyelője volt. Hivatali ideje alatt megreformálta Magyarország közlekedési rendszerét – munkája Széchenyi reformeszméinek megvalósítása, folytatása volt. Nevéhez fűződik a vasútvonalak nagy részének államosítása, a vasúthálózat kiépítése, a folyam- és tengerhajózás fejlesztése, a fiumei kikötő kiépítése, az Al-Duna szabályozása, a Vaskapu átalakítása, a hírközlés megreformálása, a posta és a távírda egyesítése, a Postatakarékpénztár megalapítása.
Darányi Ignác miniszter
XIX. és XX. század fordulójának nagyformátumú, meghatározó agrárpolitikusa, földművelésügyi minisztere volt 12 éven keresztül. Erőfeszítéseinek eredményeként született meg az 1899. évi 30. törvénycikk, amely kimondta, hogy a mezőgazdasági termékek az ipari termékekkel „egyenlő védelemben részesíttessenek”. Vámvédelmi rendelkezéseire már a maga korában is óriási szükség volt. A kereskedelmi és vámszerződések megkötésekor a hazai termelők, a hazai piac védelmét tartotta szem előtt. Vezető szerepet teremtett a magyar áruk számára a Monarchia élelmiszerpiacán. Nemcsak politikusként, hanem birtokosként is ismerte a mezőgazdaságot. Elképzelései megvalósításához sikerrel nyerte meg a legnagyobb hazai mezőgazdasági érdekképviselők, az agráriusok támogatását is. Az egyik legnagyobb érdekképviseletet ellátó szervezetben, a Magyar Gazdaszövetségben 1906-tól elnöki tisztséget töltött be.
A kor ügyfél oldali meghatározó képviselői voltak:
Gróf Károlyi Sándor
Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, valamint az országgyűlés főrendi házának. 1879-ben az agrárius mozgalom egyik alapítója. A mozgalom célja a mezőgazdaság modernizálása volt. A változásokat saját birtokain elsőként vezette be. A magyar szövetkezeti mozgalom atyjának is nevezik. 1896-ban létrehozta a Magyar Gazdaszövetséget. 1898-ban megalapította a Hangya szövetkezeti hálózatot. Ő szövegezte és képviselte a Vámügyi Tanácsban az Országos Magyar Gazdasági Egyesület vám – és kereskedelmi szerződésekre vonatkozó kívánságait.
Gróf Dessewffy Aurél
MTA igazgatósági tagja, a főrendiház elnöke, az utolsó országbíró, ami valamikor a magyar király utáni első közjogi méltóságot jelentette. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alelnöke, majd elnöke lett. Lónyay Menyhért vezetése alatt működő pénzügyminisztériumban sajátította el az állami pénzügyek vitelének tudományát. A nagy három agrárvezér (triász) egyike.
Triász: gr. Károlyi Sándor, gr. Dessewffy Aurél és Darányi Ignác. Mindhárman a gazdatársadalom választott érdekképviselői voltak.
Meg kell még említeni a GYOSZ- Gyáriparosok Országos Szövetségét (1902)
Hatvany-Deutsch Sándor a főrendi ház tagja 1902-ben Chorin Ferenccel együtt megalapította a hazai iparosok érdekvédelmi szervezetét. 1902. május 29-én a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara üléstermében volt az alakuló közgyűlés. GYOSZ-hoz 245 gyáriparos és ipari vállalat, ezen felül 11 ipari szakegyesület csatlakozott. Azok a szakmák, melyeknek külön szakegyesülete nem volt, a szövetség keretében szakosztályokban működtek. A GYOSZ megkülönböztetett figyelmet fordított az osztrák-magyar vámtarifa alakulására. A GYOSZ rendszeresen foglalkozott az ipari érdekek vámpolitikai érvényesítésével.
Vámpolitikai Központ (1912)
Magyarországon az ipari és kereskedelmi érdekképviseletek közreműködésével a GYOSZ vezető szerepével 1912-ben alapított testület. Elnökei Lánczy Leó és Chorin Ferenc. Fő célja, hogy a kormányt vámpolitikájának gyakorlásában kellő adatokkal, tudományos anyagokkal támogassa. Ezt a munkáját számos tudományos kiadvánnyal, publikációval támasztotta alá. 1913 januárjában a földművelésügyi miniszter meghívta a Vámpolitikai Központot a Vámügyi Tanácsba.
Az első világháború befejezése után szükségessé vált a vámjog újraszabályozása. A politikai helyzet stabilitásának helyreállításával a kormány haladéktalanul, még 1920-ban megkezdte a vámszaki reformok előmunkálatait. Az országgyűlés Főrendiház termében hirdették ki az 1924. évi XIX. és a XXI. Törvénycikket az első magyar vám és vámtarifa törvényt. E két törvény fejlett szabályozási technikájával a kor Európájában mintaértékűnek számított. A törvény életképességét jelzi, hogy 27 éven keresztül, 1951-ig hatályban volt.
Közel harminc évvel később a politikai rendszerváltást követően elodázhatatlanul szükség volt új vámtörvényre. Széles társadalmi és szakmai akarat eredményeként 1995-ben elfogadásra és kihirdetésre került a második vámtörvény, az 1995. évi C. törvény és vele azonos időben a tarifatörvény is.
Magyarország a vámunióban.
A vámunió az Európai Unió egyik alappillére. Az EU a teljes áruforgalomra kiterjedő vámunión alapul, amely egyben az áruk szabad mozgásának alapvető biztosítéka. A vámunióba való bekapcsolódás érdekében a magyar vámjogi előírások fokozatosan összhangba kerültek az EU vonatkozó előírásaival. A hatályos magyar vámjog már korábban is nagymértékben összhangban állt az EU-előírásokkal, de néhány területen a rendelkezéseket felül kellett vizsgálni. Az EU-ban a vámjogi szabályozás jellege olyan, hogy a közösségi vámjog közvetlenül hatályosul, de néhány területen lehetőséget ad tagállami szabályozás kialakítására (vámadminisztráció, vámbiztosíték-nyújtás szabályozása). Ezért 2003-ban Magyarországon is meg kellett alkotni azt a nemzeti vámtörvényt, amely tagállamként a nemzeti szabályozás területét fogta át.
A csatlakozás után a magyar vámtarifa helyett Magyarországon is az EU közös vámtarifája került bevezetésre.
Az európai vámunió azt jelenti, hogy:
— nincs vámfizetési kötelezettség az Európai Unió tagállamai közötti belső határok átlépésekor;
— közös vámtarifa van hatályban az Unión kívülről érkező termékekre;
— a tagállamok közös származási szabályokat alkalmaznak az Unión kívülről érkező termékekre;
— a vámérték meghatározása közösségi szinten történik.
E négy alapelvet rögzítő megállapodás aláírásával a hat alapító tagállam (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Németország) megalapozta a vámunió 1968. július 1-jei, azaz az 1957-es Római Szerződésben tervezett időpontnál másfél évvel korábbi megalakulását.
A Közösség 1968. július 1-je után közös vámügyi jogszabályok megalkotására törekedett, annak biztosítása céljából, hogy az EU-ba behozott termékekre mindenütt ugyanazokat a szabályokat alkalmazzák.
Az előírásokat végül egyetlen jogszabályba foglalták. Ez az 1992-ben elfogadott Közösségi Vámkódex, melyet felváltott a 2016. május 1-én hatályba lépett megújított, Uniós Vámkódex.
A vám a logisztikai folyamatok, a logisztika része.
Ellátási láncok biztonsága- Innováció
A vámszakmai tevékenység a nemzetközi kereskedelemben, logisztikai folyamatokban betöltött tényleges helye, szerepének újragondolása megtörtént a világban. Megállapításra került, hogy az ellátási láncok megfelelő színvonalú, biztonságos működtetésében fontos szerepet töltenek be a jól megválasztott és alkalmazott vámgyakorlatok. A vámügyek ellátási láncban betöltött szerepe jelentősen átalakult a közelmúltban. Az Európai Uniós Bizottság a vámügyi kockázatkezelésről és az ellátási lánc biztonságáról szóló közleményében elemezte a fejlődés folyamán a vám szakterületet, „a bevételek beszedésére irányuló szereptől eljutott a belső piac és más szakpolitikai területek, mint a közegészségügy, a fogyasztóvédelem, a környezetvédelem és a mezőgazdaság őreként betöltött szerepig.” A vámhatóságok kiemelt felelőssége lett a változó vámkörnyezet kihívásaira reagálva a nemzetközi kereskedelem: biztonságának felügyelete, jogellenes kereskedelemmel szembeni hatékony fellépés, a jogszerű üzleti tevékenység támogatása mellett a megfelelő egyensúly fenntartása a vámellenőrzések és a jogszerű kereskedelem könnyítése között. Davosban megrendezett Világgazdasági Forumon több, az ellátási láncot érintő kérdés került megvitatásra. A hatékonyabban működő ellátási láncok jobban ösztönözik a kereskedelmet, mint a vámok eltörlése. Az akadályozó tényezők kiiktatása a globális GDP mértékét hatszor nagyobb mértékben tudja növelni, mint a vámok csökkentése. A folyamatos és egyre összetettebb kihívások ösztönzik a vámkörnyezet állandó változásaira való reagálási képesség fejlesztését és egyben ki is kényszerítik a vámterület folyamatos innovációját. A WTO mellett működő Vámigazgatások Világ Szervezet /WCO/ főtitkára felhívással fordult a tagállamok vámigazgatásai és a világgazdaság vámkörnyezetében dolgozók felé, „Innováció a vámügyi fejlődés szolgálatában” gondolattal. Célként három lényeges pontot jelölt meg: ösztönözni kell az innovatív ötleteket és átültetni azokat a gyakorlatba, új típusú kapcsolatokat kell kialakítani más kormányzati szervekkel és a gazdaság szereplőivel, új megoldásokat és technológiákat kell keresni. Az EU Adó- és vámunióért, audit és csalás elleni küzdelemért felelős Biztosa a következőket mondta:
„Habár a biztonsági fenyegetések és kockázatok az elmúlt években bonyolultabbá váltak, ezért ma a tagállamok figyelmébe új módszereket ajánlok, melyekkel jobban tudnak megbirkózni a jövőben a vámügyi kockázatokkal.”
Visszatekintésemben a teljesség igénye nélkül igyekeztem bemutatni a színes történelmi múlttal rendelkező vámszakmát.
A figyelmes olvasó felfedezhette, hogy a vámok gazdaságvédelmi – ipari, mezőgazdasági termelés – szerepe a kapcsolódó szabályozás, a gazdaság szereplőinek véleménye, a vámtarifák, vámtételek színessége, a különböző érdekekből indított vámháborúk, a szabad kereskedelem és a vámuniók szerepe rendszeresen napirendre és alkalmazásra kerültek. A gazdaság szereplőinek véleménye, érdekeik védelme, támogatásuk érdekében, megfelelő előkészítést követően kerültek már az 1800-as évek elejétől bevezetésre vám és kereskedelmi egyezmények, jogi intézkedések. Ezen információk és már régóta sikeresen alkalmazott jogi és szabályozási ismeretek birtokában érdemes értelmezni és megfelelően értékelni a közelmúlt és a jelen fejleményeit a kialakult vagy éppen alakuló vámháborúkat.
A jelenlegi döntéshozók intézkedéseinek a megfelelő értelmezésében és álláspontunk kialakításában nyújtanak segítséget a fentiek.
Folytatás jön.
Mellékelt ppt.: Egyetemes vámtörténet
Tüske Péter
