Egyetemleges vámtartozás – Objektív felelősség és sok minden összefüggés! (II. 7 vagy 6/a)
Ugye azok, akik olvasták emlékeznek rá, akik most kapcsolódnak be azoknak jelzem, hogy a 6. rész bevezetőjében már használtam ezt a lenti megállapítást.
A vám olyan, mint a foci!
Mindenki ért hozzá, vagy már látott ilyet vagy hallott, de véleménye biztosan van róla!
Szóval az idő múlásával egyre többször jutott eszembe ez a vámmal, „vámkezelésekkel” kapcsolatosan szerintem kellően jellemző állítás.
Mondhatjuk azt, hogy az általam korábban már ismertetett okokból elindított sorozat olyan kérdéseket boncolgatott, érintett, amelyek csak nem akarnak lekerülni a porondról.
Az is igaz, hogy a Facebook oldalamon történt sok biztató megkeresés és a még több telefonbeszélgetés hatására ígéretet tettem rá, hogy folytatni fogom.
Valahogy azonban csak nem kezdtem hozzá, nem akarózott leülni és írni, de aztán egyre másra jelentek meg az általam boncolgatott témával szoros összefüggésben lévő közlemények, elektronikus sajtótermékek, blog bejegyzések, publikációk.
Ezek hatására először úgy gondoltam, hogy ez aztán már egy tényleg lerágott csont, erről nem lehet már sok újat mondani.
Aztán megjelent egy tényfeltáró típusú publikáció, amely arról az oldalról közelítette meg a témát, amelyről Én nem kívántam értekezni.
A szerző olyan NAV vámszakemberektől származó belső információk alapján járta körül a konténerek vámkezelését, akik minden bizonnyal igen-igen közelről ismerik az országban annál a „bizonyos” igazgatóságnál folytatott gyakorlatot.
Ezzel, közel hasonló időben érkezett hozzám egy nagy múltú nemzetközi szervezettől megkeresés olyan szakmai kérdések, összefüggések véleményezésére, amelyek elsősorban kifejezetten hátrányosan érintik a konténerforgalom kezelésében, továbbításában, átmeneti megőrzésében közreműködők felelősségének kérdéseit.
A felelősségük, helytállásuk mértékét, az objektív felelősség okán bekövetkező vámhatósági eljárások tartalmát, szükségességét és konkrétan a vonatkozó Uniós Vámkódexben jól, esetleg rosszul megfogalmazott rendelkezéseket azok életszerűségét kérték körbejárni, véleményezni.
Gondolom, a téma iránt érdeklődők nem veszik rossz néven, ha ebből az általam készített anyagból is idéznék pár ide illő gondolatot és igyekszem majd körbe járni a hatályos Uniós joganyag összefüggéseit is.
Nem meglepő módon ez a nemzetközi szervezet az érintett személyi körtől származó széles körben beszerzett információk alapján tipikus problémaként mutatta be az európai vámhatóságok által a – nagy mennyiségben keletről beérkezőnek nevezve (a Kínai áruforgalmat) – a bizonyos konténerek kezelésekor alkalmazott gyakorlatokat, a nagyszámú eltérések, szállítmányhiányok esetében választott – szállítmányozókat, logisztikai szolgáltatókat hátrányosan érintő – hatósági eljárásokat.
A véleményezésre bocsájtott kérdések nagy része a Vámkódex rendelkezéseiben megjelenő, az érintettek részére szinte egyértelműen kilátástalan helyzetet teremtő szabályokra hívta fel a figyelmet.
Ha még tud a kedves olvasó követni, akkor onnan folytatom, hogy a következő és ez által a végleges lökést – az írás folytatására- egy NAV tájékoztató és az azt követően kiadott NAV közlemény elolvasása adta.
A hivatkozott közlemény és minden bizonnyal a hatására készült HVG publikáció a korábban is fennálló, de most 2018. januártól hatályba lépett új nemzeti végrehajtási törvény, vonatkozó rendelkezéséről az egyetemleges vámtartozás felmerüléséről, megfizetéséről szól.
Most is igyekszem majd közérthetően írni a szerintem fennálló, kevésszer publikált összefüggésekről.
Itt szerepeljen most csak annyi, hogy az egyik az „egyetemlegesség” fogalmának hatósági alkalmazásáról, a másik pedig az úgynevezett „adótraffipax” –ról illetve annak alkalmazásával a tagállami információk szerint, jelentős összegű be nem vallott közösségi kereskedelmi ügyletek vizsgálatáról szólt.
Na, ezek így együtt juttattak el oda, hogy eldöntöttem, mégis folytatom és ígérem ezt ebben a formában – Kínai konténerek vámkezelésének ügye, mint vezértéma további boncolgatása nélkül – be is fejezem!
Megpróbálom újból felvenni a fonalat és a 6. részben taglaltak szerves folytatásaként a fentiekben ígért infók, publikációk, tények alapján – kizárólag vámszakmai szemmel és kerülve minden más megközelítést – tovább gombolyítani a fonalat.
Emlékeim szerint ott tartottunk, hogy körbejártuk a kínai konténerek vámkezelésének – elsősorban a nem Magyarországi rendeltetéssel érkező áruk, kizárólag vámszempontból történő szabadforgalomba helyezésének – folyamatát.
Kifejtettem a hatályos vámjogszabályi rendelkezések bemutatásával, hogy a jogszerűen járható eljárás a Vámkódex 171. cikkében rögzített vám-árunyilatkozat benyújtása az áruk vám elé állítását megelőzően.
Röviden: a vám-árunyilatkozat az áruk vám elé állításának időpontja előtt is benyújtható.
A Bizottsági rendelet (VA) 227. cikke azt tartalmazza, hogy ha a vám-árunyilatkozatot a Vámkódex 171. cikkének megfelelően nyújtják be, a vámhatóságok a szolgáltatott adatokat – mindenekelőtt a kockázatelemzés céljából – az áruk vám elé állítása előtt feldolgozzák.
Nézzük akkor, hogy bennem és gondolom, aki szintén olvasták azokban is, nem kis megdöbbenést okozott az a publikáció, ami megjelent, 2018-02-16-án, ”Kinek üzlet az új kínai „selyemút”?”címmel.
A leírtakhoz semmilyen kommentet nem kívánok hozzáfűzni.
Megtette azt az MVSZ elnöke, megfelelő módon rávilágítva a szakmai kérdésekre.
Ha igaz, amit a vámos informátorok állítanak, ha nem, akkor sem kívánok erről értekezni, ugyanis a leírtak nem szakmai kérdések, hanem valami egészen másról szólnak!
Véleményemet továbbra is fenntartom, hogy az előzetes kockázatelemzés jó és az áruforgalom számára előnyös megoldás, különösen, ha az az Uniós jogszabályi keretek között zajlik.
A közelmúlt szakmai egyeztetésein a NAV vezetői részéről elhangzott jó lenne, ha az érintett közreműködői kör megfogalmazná, hogy az új a NAV által alkalmazott, vámhatósági eljárási lehetőség milyen módon lehetne széles körben alkalmazható és, hogy a szabadforgalomba helyezés során szerencsés lenne, ha a nyilatkozattevők és a vámadósok közvetett képviselettel működnének közre.
Ez már az a kérdés, amivel egy magára valamit is adó vámszakembernek már érdemes foglalkoznia.
Továbbra is igaznak tartom azt a kevéssé cáfolható megállapításomat, hogy a közvetett vámjogi képviselő a saját maga által választott kockázatértékelés szerint döntse el, hogy a vámtartozás elévüléséig kíván-e kötelezettként megmaradni egy ilyen ügyben.
Minden hatóság által közvetített jó szándék, esetleges ilyen irányú rábeszélés ellenére is felhívnám az érintettek figyelmét arra, hogy ebben a forgalomban sem kap senki olyan menlevelet, hogy utólag rajta nem érvényesítenek bármely felmerülhető okból vámtartozást.
Nézzük meg, hogy a konténerforgalomban beérkező áruk esetében – persze bármely fuvarozási módban és szállítóeszköznél is így van – ma a hatályos rendelkezések mennyire védik, védik-e, ellehetetlenítik-e a közreműködőket?
A lentiekben szereplő tényállításaim szerepelnek a korábban általam hivatkozott nemzetközi szervezet anyagában és a részükre készített szakmai véleményemben is.
Mi történik Európában, itthon, mit tartalmaz a témához kapcsolódóan a Vámkódex?
A hivatkozott nemzetközi szakmai szervezet által megfogalmazott kérdések jól mutatják, hogy milyen nagyságrendűek a problémák az Unió beléptetéssel érintett országaiban, a közreműködőknek milyen nagyságrendű nehézségekkel kell szembesülniük.
Nézzünk az anyagban szereplő, kérdések közül pár témánkhoz kapcsolódót:
1. Az UVK 145. cikkének (3) bekezdése értelmében az átmeneti megőrzési árunyilatkozatot az ebben a cikkben említett személyek egyike nyújthatja be, így az a személy, aki az árut az Unió területére behozza, vagy a raktárengedélyes, vagy bármely személy, aki vámszabad területen végez tevékenységet. Az Önök országában ki nyújthat be átmeneti megőrzési árunyilatkozatot?
2. A fuvarozó vagy a hajóstársaság felelőssége az átmeneti megőrzési árunyilatkozat pontosságával kapcsolatban továbbra is növekvő aggodalomra ad okot. A probléma már eddig is létezett nagyszámban, Európában. Belgium, Németország is jelentett olyan eseteket, amikor cigarettát csempésztek egy konténerben, és a vámügynököt beidézték a bíróságra. Milyen a jelenlegi helyzet az Önök országában? Felelősségre vonják a szállítót vagy a vámügynököt az átmeneti megőrzési árunyilatkozaton feltüntetett valótlan árumegnevezésért csempészet esetén (pl.: árumegnevezés főzőedény, de maga az áru cigaretta)?
3. Az UVK 146 cikk (1) bekezdése értelmében az átmeneti megőrzési árunyilatkozat adatai módosíthatók az árunyilatkozat benyújtását követően, azonban ez a cikk azt is kiköti, hogy
“A módosítás nem eredményezheti azt, hogy az árunyilatkozat az eredeti áruktól eltérő árukra vonatkozzon.”
Hogyan kezelik a nagy távolságokról érkező árut az Önök országában? Nyújtható be kiegészítő nyilatkozat? Ha igen, miként és meddig?
Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU tanácsi és parlamenti rendelet (UVK) alapján a beérkező árukra Belépési gyűjtő-árunyilatkozatot kell benyújtani, majd az áru tényleges megérkezést követően az áru átmeneti megőrzésbe kerül, ha a vámjogi sors rendezése nem történik meg azonnal.
A vonatkozó rendelkezések alapján az átmeneti megőrzésbe vételnek a vám elé állítást követően azonnal meg kell történnie.
Kivétel ez alól, ha a szállítóeszköz (tengeri szállításnál jellemzően a konténer) közvetlenül a kikötői vámszabad-területre érkezik, mivel amíg ezen a területen tartózkodik az áru, addig nem kell külön átmeneti megőrzési árunyilatkozatot tenni.
Ez a lehetőség a fentiek miatt Nálunk nem alkalmazható.
Magyarország földrajzi elhelyezkedéséből adódóan három Uniós külső határral rendelkezik, Ukrajna és Szerbia felé közúti és vasúti, Szerbia felé a Dunán folyami vízi forgalomban, Budapesten a Liszt Ferenc repülőtéren pedig nemzetközi légi forgalomban történik áruk beléptetése az Unió vámterületére. Tengeri áruforgalom történelmi okokból nem bonyolódik hazánkban.
Ami Magyarországon is nehézséget okoz, ahogy más EU tagállamokban is, hogy a belépési gyűjtő árunyilatkozatban kötelezően megadandó (biztonsági és védelmi típusú) adatok nem fedik le teljes egészében az átmeneti megőrzési nyilvántartás és az átmeneti megőrzési vám árunyilatkozat adattartalmát. Az utóbbiak több adatot igényelnek.
Az átmeneti megőrzési vám árunyilatkozatnak nincs (2016/341 bizottsági felhatalmazáson alapuló átmeneti rendelet szerinti) átmeneti adatszolgáltatási követelménye, tehát alkalmazásakor teljes adattartalmú árunyilatkozatot szükséges tenni.
Az árunyilatkozat adatkövetelményeit az FJA B. mellékletének G4. oszlopa tartalmazza, mely szerint – többek között – az alábbi adatokat kell bejelenteni:
– Benyújtott okmányok, igazolások és engedélyek, kiegészítő hivatkozások (kód, azonosítószám, stb.),
– Bruttó tömeg (kg),
– Árumegnevezés,
– Vámtarifaszám – Kombinált Nómenklatúra-kód (6 számjegyig).
Problémát okoz továbbá, amikor a konténer nem közvetlenül vámszabad-területre érkezik (Magyarországon, egy helyszínen, az Ukrán határ közelében, Záhonyban van, vámszabad-terület, de a belépő küldemények nem közvetlenül ide érkeznek), hogy a szállítmányozó nem rendelkezik minden szükséges információval ahhoz, hogy az átmeneti megőrzési árunyilatkozat adási kötelezettségének eleget tudjon tenni.
Illetve, úgy Európában, mint Magyarországon is jelentős problémát okoz, hogy a fuvarozó, szállítmányozó eljárása során a jogszabályi előírások miatt, korlátozott az átmeneti árunyilatkozat adatainak későbbi módosítása.
Minden bizonnyal mások előtt is ismert, hogy az UVK 146. cikke alapján „A nyilatkozattevő számára ilyen irányú kérelem esetén meg kell engedni, hogy az átmeneti megőrzési árunyilatkozat benyújtását követően annak egy vagy több adatát módosítsa.
A módosítás nem eredményezheti azt, hogy az árunyilatkozat az eredeti áruktól eltérő árukra vonatkozzon.
Nem lehetséges a módosítás a következő események, bármelyike esetében:
a) a vámhatóságok tájékoztatták az árunyilatkozatot benyújtó személyt arról, hogy szándékukban áll megvizsgálni az árut;
b) a vámhatóságok megállapították, hogy az árunyilatkozat adatai helytelenek.
Tehát egy ebből a szempontból nézve sajnálatosan a létező jogszabályi korlátozó rendelkezés miatt nem lehetséges a közreműködőnek még abban az esetben sem a tudomására jutott adatok módosítást elvégezni, ha az átmeneti árunyilatkozat beküldését követően megállapításra kerül részéről, vagy megbízójától, hogy más, több, vagy kevesebb áru van a konténerben.
Szintén nem módosítható az árunyilatkozat, ha a vámhatóság áruvizsgálatot rendelt el, vagy ha megállapította, hogy helytelenek a bejelentett adatok.
A hazánkban működő szakmai gyakorlat szerint –figyelemmel a már említett, földrajzi elhelyezkedésünkből adódó sajátosságokra – a szállítmányok nagy része, Uniós árutovábbítást követően kerül vám elé állításra és azt követően átmeneti megőrzésbe.
Ezen esetekben a gazdálkodóknak nem szükséges átmeneti megőrzési árunyilatkozatot tenni, mivel az árutovábbítás vámeljárás elektronikus adatai (NCTS rendszerben) elegendőek erre a célra.
Ilyen szállítások esetében az adatok későbbi vámeljárás alatti módosítása elvégezhető.
A korábban felsorolt Ukrán és Szerb határszakaszokon illetve a budapesti repülőtéren belépő áruk esetében a szállítást nem előzi meg Uniós árutovábbítási vámeljárás, hanem csak az adott fuvarozási módban használatos fuvarlevelek adatai állnak rendelkezésre a beléptetéskor.
Ezen adatok nem elégségesek a Vámkódex szerinti átmeneti megőrzési kötelezettségek maradéktalan teljesítéséhez, kiegészítésre szorulnak.
Szükséges továbbá kiemelni, hogy a gyakorlatban a vám árunyilatkozatot benyújtó szállítmányozónak, más megbízottaknak az egységes Uniós jogértelmezés szerint objektív felelőssége van az árunyilatkozatban szereplő adatok helyességéért.
Ilyenkor az UVK 79. cikke alapján a „Szabályok be nem tartása miatt keletkezett vámtartozás”-ról beszélhetünk – többek között – amennyiben a nyilatkozattevő nem tartja be az alábbiakat:
– olyan kötelezettség, amelyet a vámjogszabályok a nem uniós áruknak az Unió vámterületére való belépésével, vámfelügyelet alóli elvonásával, vagy ezen áruknak azon a területen való szállításával, feldolgozásával, tárolásával, átmeneti megőrzésével, ideiglenes behozatalával vagy az azokról történő rendelkezéssel kapcsolatban állapítanak meg.
Az ehhez kapcsolódó jogsértésekhez az Uniós vámjogszabályok pénzügyi szankciót is rendelnek, melyet az uniós vámjog végrehajtásáról szóló Magyar nemzeti 2017. évi CLII. törvény (Vámtörvény) vámigazgatási bírság formájában határoz meg.
Ez egy igazgatási bírság, nem nyomozati ügy során keletkezik.
A Magyar Vámtörvény 84. § alapján az eljáró vámszerv vámigazgatási bírságot szab ki – többek között – a vámjogszabályokban meghatározott árunyilatkozat-adással, árunyilatkozat adatainak helytállóságával összefüggő jogsértések esetén.
A jogsértés – többek között – az alábbi esetekben valósul meg:
– a nyilatkozattevő az átmeneti megőrzési árunyilatkozat, a belépési gyűjtő árunyilatkozat benyújtásakor nem biztosítja az árunyilatkozatban megadott információ pontosságát és teljességét, vagy az alátámasztó okmányok hitelességét, pontosságát és érvényességét, valamint ha a vámjogszabályban erre kötelezett személy a Vámkódexben meghatározottak szerint nem nyújt be belépési gyűjtő árunyilatkozatot, tengerjáró hajó vagy légi jármű érkezéséről szóló értesítést, átmeneti megőrzési árunyilatkozatot vagy vám-árunyilatkozatot. Az ebben az esetben alkalmazandó vámigazgatási bírság mértéke nem természetes személy esetén 500 ezer forintig terjedhet.
A probléma ez okból kizárólag az objektív felelősség Uniós jogi szabályozásával és a hozzá kapcsolódó Magyar vámbírság kiszabásával van. Nem védi semmi a jóhiszemű szállítmányozót, közreműködőt.
Természetesen a vámbírságnak megfelelő helye és létjogosultsága van abban a számtalan esetben és formában, ahogy azt a jogszabály megfogalmazza. Én most kifejezetten a fenti tényállás esetén tettem megállapítást.
Végezetül az érintettek veszélyeztetettségének – megbízóknak történő kiszolgáltatottságon túli – NAV által publikált –amúgy jogszabályi kötelezettség okán – ellenőrzési tevékenységéről és irányairól pár információ.
Egymondatos üzenetet tett közzé honlapján az adóhatóság, melyben közli, hogy a NAV megyei (fővárosi) igazgatóságai február 26-ától a tagállami információk szerint jelentős összegű be nem vallott közösségi beszerzéssel rendelkező adóalanyok közösségi kereskedelmi ügyleteit vizsgálják.
Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) államtitkára múlt vasárnap jelentette be, hogy a jövőben már nemcsak az adótraffipaxot jelenti be az adóhatóság, hanem azt is, hogy az adott hónapban milyen adózói kör számíthat kiemelt ellenőrzésre.
Az ellenőrzés megkezdése előtt így egy hetük van az adózóknak a hibák javítására, illetve a bevallani elmulasztott adó összegének a megfizetésére.
Új módszereket alkalmaz az ellenőrzésben a NAV
A vámellenőrzések során a vámhatóság áru-, vagy ügylet specifikus vizsgálatokat végez, melyek főbb irányai különösen a nem uniós státuszú áruk jelenlétére vonatkozó vámszabályok betartásának, az áru helyes tarifális besorolásának, az áru bejelentett származásának, a vámérték valódiságának vizsgálata, beleértve a kereskedelempolitikai intézkedések, így különösen az anti-dömping és kiegyenlítő vám intézkedések betartásának vizsgálatát is.
Az áru specifikus vizsgálatokat elsősorban a vámeljárás alá vonás alkalmával, az áru átengedése előtt végzi el a vámhatóság.
A vámellenőrzés fontos elemét képezi az okmányvizsgálat és az áruvizsgálat, mely során a normál és az egyszerűsített eljárásoknál egyaránt kialakításra kerültek azok az ellenőrzési metodikák, amelyeket az eljárások során figyelembe kell venni és végre kell hajtani.
A vámellenőrzés során az áruvizsgálat az okmányokon szereplő áruval kapcsolatos adatok valóságtartalmának az ellenőrzését jelenti.
Az áruvizsgálat intézkedéseit meghatározza, hogy az áruval kapcsolatosan milyen adatok ellenőrzésére kerül sor (pl. mennyiség, minőség, tarifális besorolás, származás, vámérték stb.).
Az ügylet-specifikus ellenőrzések jellemzően az ügyletek lebonyolítását és a vámeljárás alá vont áru átengedését követően, utólag történnek.
A vámeljárások egyszerűsítése és gyorsítása érdekében tett európai uniós és nemzeti törekvések abba az irányba mutatnak, hogy – az elektronikus vám és az egyszerűsített eljárások térnyerésével egyidejűleg – az alapeseti 10 vámeljárások folyamatából egyre inkább az utólagos jellegű, úgynevezett áruátengedést követő ellenőrzésekre helyeződjék a hangsúly.
Vámellenőrzések (áru-, vagy ügylet-specifikus vizsgálatok; nem uniós státuszú áruk jelenlétére vonatkozó vámszabályok betartása; áru helyes tarifális besorolása; áru bejelentett származása; vámérték valódisága)
Összegezve, ebben a részben leírtakat az objektív felelősség kérdése jelenleg a nemzetközi szállítási folyamatokban résztvevők számára – maximális körültekintés mellett és mindenféle csalárd szándék nélkül – nagyon nehéz és kockázatos, adott esetben a szabályozás merevsége okán ellehetetlenítő hatású. Ellene védekezni nagyon nehéz.
Ezért látom Én egy kicsit(?) másként az ezen okból – akár egyetemlegesség, akár objektív felelősség érvényesítése során – megállapított vámtartozás érvényesítését!
Véleményem szerint az érintett magyar szakmai szervezeteknek szükséges lenne ezt a kérdést napirendre venniük, egyeztetést kezdeményezni a vámhatósággal, felvenni a kapcsolatot európai szervezetekkel az áldatlan állapotok kezelése érdekében.
Tüske Péter
