Értem-e még a szakmai híreket? – Mi az összefüggés a kínai konténerek vámkezelése, a selyemút, a Belgrád – Budapest vasút és a világhírű magyar szuper egyszerűsítés között? 1.rész
Nem vette el a kedvemet a blog írás folytatásától az a tény sem, hogy a bevezető írásom mérsékelt fogadtatásra talált. Nekem jól eső érzés volt kiírnom magamból a „vezérhangyaként” bennem lévő gondolatokat. Tudtam, hogyha belelendülök akkor biztos nem lesz rövid az „írásmű”. Gondolkoztam az óta, vajon miért is kellene, hogy rövid legyen egy aktuális, nem csekély mennyiségű kérdést, gondolatot felvető anyag? Állítom pedig, hogy nem is törekedtem a téma teljességének körbe járására. Szóval gyorsan elolvastam egy csomó más, rutinos blog író írását és megvilágosodtam, van ilyen is, meg olyan is. Már hogy van rövid beszámolós és hosszabb, ismertetős és kifejtős írás is. Egy tanulságot levontam belőlük. Nem szerencsés, ha hosszabb az adott írás, mint másfél oldal. Hát legyen akkor így! Mi ez a furcsa, kicsit zagyva cím, már megint? Elbizonytalanodtam! Nem viccelek és cinikus sem szeretnék lenni.
2018-ban 46. éve dolgozom, élem az életemet a vámszakmában, ez persze már magában is borzalmas. Mármint a rettenetesen hosszú idő! Az utóbbi időben, amióta visszavonultam a társadalmi tevékenységtől – ha esetleg van, aki nem tudja, hogy 2000-től 2015-ig a Magyar Vámügyi Szövetségben végeztem társadalmi munkában szakmai feladatokat és 10 évig voltam a szervezet elnöke – kívülről talán kicsit felülről rálátva, elmélyültebben követem a napi szakmai életet.
ÖRÖMÖMRE KÉPZEM MAGAMAT.
Mondjuk, úgy benne vagyok a szakma sűrűjében. Szakmai céget vezetek, oktatok, tanítok, tanácsadói munkát végzek. A jogszabályi változáskövetést, mióta több időm van a magam ügyeire, ismét még alaposabban meg tudom valósítani. Mindeközben részt veszek logisztikai szakmai rendezvényeken, olvasom a szakmai sajtót, publikálok. Egyszer csak egyre másra jönnek a hírek, különböző szakmai résztvevők, mondjuk úgy véleményvezérek, akik magabiztosan nyilatkoznak az írott és az elektronikus sajtóban a címben megfogalmazottakról. Szakmai szervezetek és a NAV illetékeseinek találkozásain állítások, nyilatkozatok, elvárások formájában elhangzanak ezek a szakmainak tűnő információk, összefüggések. Bárhova megyek, erről beszélnek a logisztikai szakemberek, vámhoz értő és azt csak felületesen ismerők. Komoly logisztikai egyeztető megbeszélések témaivá váltak az ilyen, vámkezeléssel kapcsolatos állítások, ellenvélemények. Természetesen a politika részéről is dübörögnek a kijelentések, megkérdőjelezhetetlen tényállítások. Persze olvasni szép számmal lehet független elemzéseket is, amelyek jócskán árnyalják a képet. Nekem szegezik a barátaim, ismerőseim a témával kapcsolatos kérdéseiket, rosszabb esetben felvilágosítanak – mint egy abszolút tudatlan kívül állót – arról, hogy most aztán teljes mellszélességgel a kínai konténer vámkezelésekre kell koncentrálni, mert az a jövő, ebben van a nagy pénz! Visszatérő kérdésük, tudom-e mi az a szuper egyszerűsítés, hogyan lehet kérelmezni? Megfogadtam, hogy ugyan véleményem természetesen van a fenti dolgokról, de nem fogok róla nyilvános véleményt nyilvánítani. Történt azonban a közelmúltban két olyan esemény is, amelynek hatására úgy érzem, felül kell emelkednem korábbi álláspontomon.
Ha már valaki eddig elolvasta ezt az írást, akkor biztos most az jön, mi történt?
Egy; nem időrendben először, de az történt, hogy a Facebook-on található zárt csoportban ahol tag vagyok, megjelentek az alább idézett írások és hozzá vélemények. Én pár vámszakmai gondolatot fűztem hozzá kommentben, talán elsőként a megosztáshoz. Ezt követően a mai magyar valóságnak megfelelően jött fekete, fehér komment a témához. Bele –bele néztem, de különösebben nem foglalkoztam a véleményfolyammal. Egyszer csak látom, hogy megszólításra kerültem egy régi barátom, egy általam mind a mai napig tisztelt, vámszakmában dolgozó ismert vállalkozó részéről. Anélkül, hogy szó szerint idézném a leírtakat, sommásan a következő volt: a terv az, hogy nálunk megálljanak a vonatok és/vagy menet közben kell vámkezelni. Feltettem magamnak a kérdést, lehet, hogy tényleg én nem gondolom jól? Miért értem másként a dolgot?
Mielőtt ezekre válaszolnék, jöjjenek az oldalon megosztott írások:
ad1. cikk – Varga Mihály NGM Miniszter: „Azért kell a vasút, hogy megvámolhassuk a kínaiakat”
„A magyar vámosok átlagosan 23 perc alatt végzik a vámkezelést, míg máshol ez órákba vagy akár napokba is telik. Magyarországnak ezért jó esélye van arra, hogy Kína nálunk akarja majd elvámoltatni, amit behoz az EU-ba. A 750 milliárdból felújítani tervezett Budapest–Belgrád-vasútvonal is ebből a szempontból lényeges. Kína hatalmas mennyiségű konténert hoz be az unióba, és elvileg dönthet úgy, hogy a vámkezelést például nem a görög kikötőben, hanem inkább Magyarországon végzi. Hatalmas a verseny azért, hogy ki vámolja el a kínai árukat, mert bár a vám az unió bevétele, az összeg 20 százaléka a tagállamnál marad. Ráadásul „egyes számítások szerint egyforintnyi vámbevétel további 33 adóforintot termel”, vagyis nagyon megéri ide csábítani a külföldi kereskedőket. Szeptemberig 44 milliárd forintnyi vámbevétel keletkezett itthon, ebből kilencmilliárd forint gazdagította a magyar költségvetést.”
ad2. cikk – Bók Mihály, a Vám, Jövedéki és Adóügyi Szolgáltatók Szövetségének társelnöke:
„Ezrével teremthet munkahelyeket, érdemi befektetéseket hozhat és növelheti az államkassza bevételét, ha sikerül elérni, hogy minél több távol-keleti kereskedő Magyarországon vámoltassa el az unióba szánt áruját. Előtérbe kerülhetnek a fogyasztóvédelmi szempontok is. Egyforintnyi vámbevétel negyven-, de akár ötvenforintnyi további adóbevételt is hozhat az államkasszának. A becslést annak kapcsán említetti meg, milyen megtérüléssel járhat, hogy hazánk megpróbál élre állni az EU-n belül folyó vámversenyben, s megkísérli idecsábítani a lehető legtöbb kínai kereskedőt. Érdemi haszon remélhető attól, ha a távol-keleti gazdasági szereplők például nem Hamburgot vagy Kopert választják a vámkezelés helyszínéül, hanem Budapestet. Lényeges azonban, hogy nem csak pénzügyi előnyök jöhetnek szóba, ilyen elsőként a munkahelyteremtés. Ha egy országba nagy mennyiségben érkeznek vámolandó termékek, akkor értelemszerűen gondoskodni kell a papírmunkáról, vagyis kellő számú ügyintézőre, adminisztrátorra van szükség. Az árut ugyanakkor mozgatni és raktározni is kell, vagyis a szállítmányozás és a logisztika területén is elkelnek a szakavatott emberek, de fontos szempont az őrzés-védelem és a pénzügyek megfelelő vitele is. Akár több ezer munkahely is létrejöhet idehaza, amennyiben még több áru érkezik a Távol-Keletről Magyarországra a vámkezelés miatt.”
Kettő; a másik kiváltó ok pedig egy logisztikai egyeztető megbeszélésen elhangzott, sajnálatosan személyesre vett megjegyzés volt, amelyet Nekem szánt üzenet formájában lányomon keresztül intéztek hozzám.
A mondat ismertetésétől eltekintek, de a lényegét ide írom. Vannak, akik nem értik, hogy a kínai vámkezelés és annak hatóság részéről megígért szuper egyszerűsített formája a magyar vállalkozók részére miért fontos és nem akadékoskodni, hanem a feltételeit ügyféli részről kidolgozni szükséges!
Szóval ennek okán fogok foglalkozni több részben a címben megfogalmazottakkal és magam is meg szeretném érteni, hogy jól értem-e, véleményeim helytállóak-e és engem nem oktalan bizodalom vezet-e az ügyben!
Folytatom! Akit érdekel, olvassa. Én mindenképpen megírom!
Tüske Péter
